|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 268 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 241-268 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Pap István 2010. december 5.Lelkészavatás NagyváradonNagyvárad – Kilenc jelöltet avattak lelkésszé szombaton délután a Nagyvárad-újvárosi református templomban, ahol kiosztották a Pro Partium díjat, valamit a Pro Ecclesia 2010 díjakat is. Az ünnepi eseményen igét hirdetett Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke, aki a Zsidókhóz írt levélből idézte Isten igéjét kiemelve azt az üzenetet, hogy az Isten az egyház szolgáit szolgálatra küldte a világba. Csűry István hangsúlyozta, hogy az egyház tagjai vállalják ezt a szolgálatot, hiszen ez az ő küldetésük. A lelkészavató és díjátadó ünnepségen jelent volt Bölcskei Gusztáv a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is, aki szintén szólt a megjelentekhez. Bibliai idézettel kezdte beszédét: „mert szereted az igazságot és gyűlölöd a hazugságot, felkent az Úr az öröm olajával.” A püspök azt kívánta, hogy mindazok, akik az elkövetkező hat évre tisztséget vállalnak a királyhágómelléki egyházkerületben, feladatukat örömmel vállalják és végezzék. Kitért a püspökök nehéz helyzetére is, mert mint mondta, egy püspök olyan mint egy mélytengeri búvár: rettenetes nyomás nehezedik rá és egyedül van. Végezetül hangsúlyozta azt, hogy a 2004 december 5-i a kettős állampolgársáról tartott sikertelen népszavazást meg lehet haladni, az egységesülő magyar református egyház példáját állítva etekintetben a jelenlevők elé: „Azt kívánom a református magyar közösségnek, hogy egyre többször jusson eszükbe május 22. és egyre kevesebbszer december 5.” Ezt követően esküt tettek a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben tisztséget kapott személyek, majd a lelkészek felszentelése következett. Kilenc lelkipásztor tett esküt a református egyházra, tizedik társuk, egy ifjú hölgy az eskütétel napján szült gyermeket, ő ezért nem volt jelen a felszentelésen. Díjak Az ünnepi momentumok itt még nem értek véget, hiszen hátra volt még a Pro Partium díj és a Pro Ecclesia díjak átadása. A Pro Partium díjat az idén a hollandiai Stichting Emmaus Alapítvány kapta, míg a Pro Ecclesia díjat pedig olyan volt egyházmegyei espereseknek ítélték oda, akik szolgálatuk során kifejtett kiemelkedő teljesítményükkel érdemelték ki az elismerést. A díjazottak voltak néhai Seres Géza aradi, Lukács József szilágysomlyói, Gellért Gyula érmelléki, Sipos István nagybányai volt esperesek és dr. Salánki Tibor a németországi zsinati egyház tagja. Pro Ecclesia díjat kapott továbbá a lecsméri, a szamosradói és a Temesvár-belvárosi református gyülekezet. A laudációkat Vinczéné Pálfi Judit ismertette, míg a díjakat illetve az okleveleket Csűry István püspök és Varga Attila főgondnok adták át. Pap István, erdon.ro 2010. december 17.Felavatták a Garasos híd emléktáblátNagyvárad – Péntek délután avatták fel az egykori nagyváradi Garasos híd emléktábláját azon a gyalogos hídon, melyet annak helyén építettek, és amely örökölte a Garasos híd nevét. A Bihari Naplóban megjelent cikk hívta fel a figyelmet arra, hogy egy emléktábla állt agarasos hídon, mely rejtélyes körülmények között eltűnt. Ebből az ötletből kiindulva tartunk most ott, hogy a garasos híd építésének száz éves évfordulója alkalmára egy új emléktáblát helyezünk ki rá – mondta lapunknak a tegnap délutáni ürövid avatóünnepségelőtt Gavrucza Tibor székelyhídi lelkipásztor, az emléktábla állítás ötletgazdája. Az avatón elsőként Biró Rozália Nagyvárad alpolgármestere szólalt fel, kliemelve Gavrucza Tibor kitartását az emléktábla avatás ügyében, majd felidézte Ilie Bolojan polgármesterrel folytatott beszélgetését, melyben Bolojan azt kérdezte tőle: „Miért kell maguknak annyi emléktábla?” „Azért kell az emlléktábla, hogy emlékezhessünk, és emlékeztessük a gyermekeinket arra, hogy itt a helyük, mint ahogy nekünk is itt a helyünk. Lehet, hogy azért kell emléktábla, hogy önmagunkat is erősítsük abbéli hitünkben, hogy nekünk itt van jelenünk és jövőnk van. Ezek a megvalósítások mutatják azt, hogy ez a közössélg él, hogy itt akar élni, és nem máshol” – válaszolt Biró Rozália a polgármesternek és az avatáson megjelent érdeklődőknek. Gavrucza Tibor beszédében a kulturális autonómia szükségességét húzta alá, mert mint mondta, vban elég szakember helyi szinten, nem kellene tehát Bukaresttől megkérdezni azt, hogy hova kell emléktáblát szobrot állítani. A két beszélő leleplezte a kétnyelvű emléktáblát. Az avatás a Lorántffy Zsuzsanna Központban állófogadással zárult. Pap István, erdon.ro 2011. január 7.Magyar történelem Románián keresztülErdélyi magyarok körében komoly érdeklődésre számot tartó könyvvel (Balkáni birodalom – Nagy-Románia megteremtése 1866–1920) jelentkezett az ismert magyarországi történész, Raffay Ernő, akinek A vajdaságoktól a birodalomig című, a nyolcvanas évek második felében írt művének átdolgozott verzióját adták ki a Nagy-Magyarország könyvek sorozatban. A történész az előszóban hangsúlyozza, hogy könyve a jelenkori történelmünkben oly fontos szerepet játszó nép és ország történelmébe kíván bevezetni, mert ahhoz, hogy a változatlanul létező magyarkérdés valamikor nyugvópontra jusson, ismerni kell a szomszédos népek múltját, politikai, nemzeti törekvéseit. Csakhogy a szomszéd nép megismertetése meglehetősen egyoldalúra sikeredett, ami jobbára Raffay azon prekoncepciójának köszönhető, miszerint a románok terjeszkedő politikája tulajdonképpen a dákoromán kontinuitáselméletének elterjedésére vezethető vissza. Szerinte ez az oka annak, hogy „a román külpolitika legfőbb célja 1918 előtt a megszerzés: a románlakta területek, a népesség és a gazdasági potenciál bekebelezése volt. A belpolitika (a nemzeti propaganda, az irredenta, a fegyverkezés), a nemzetiségi politika (a moldvai magyarok és 1878 után a dobrudzsai nemzetiségek románosítása, a dobrudzsai falutelepítések, a nem román egyházak elleni eredményes támadások) e célokat szolgálta.” (11. oldal) Raffay pusztító hatásúnak nevezi a kontinuitás-elméletet, csakhogy a románok szempontjából éppen ez az elmélet lett a legkifizetődőbb gondolat. Ugyancsak ennek az eredetmondának a térnyerésére fogja Raffay azt is, hogy kialakult Romániában az idegengyűlölet és az antiszemitizmus, márpedig ebben a korban ezek egy cseppet sem számítottak román specialitásnak, hiszen azoknál a népeknél is erőteljesen jelentkeztek, amelyek nem a dákoromán kontinuitáshoz fordultak önigazolásért. Raffay úgy állítja be a román területszerző vágyat, mintha az egy teljesen sajátságos vadhajtása lenne egy olyan népnek, mely elrugaszkodott a realitásoktól, holott egész Európát átjárta abban a korszakban az imperializmus és a harcos nacionalizmus eszméje. Mivel a szerző ebből az alapállásból tanulmányozza a románok történelmének 1866–1920 közötti időszakát, nem is éri meglepetésként az értőt, hogy nem kap teljesen pontos képet arról, aminek bemutatására Raffay vállalkozott. Zanza történelem Az előszó után Raffay belecsap Cuza fejedelem lemondatásának történetébe, és a könyv első részében végiggaloppozik a román történelmen, egészen az első világháború hajnaláig. Itt, valamint a második rész első harmadában bemutatja a jelentős romániai pártokat és a legbefolyásosabb politikusokat, a királyválasztás okait és szempontjait, adatokat közöl az erdélyi románok masszív telekvásárlásairól, de az 1907-es parasztlázadás és annak kíméletlen leverése is szóba kerül. Raffay leírásából lényegében semmivel sem tudunk meg többet annál, mint amennyit az iskolában tanultunk, hacsak nem említjük azt, hogy a történész olyan idézetekkel fűszerezi múltidézését, melyek egy román történelem tankönyvbe aligha kerülnének be. Nekem, már csak időszerűsége miatt is, a következő Caragiale-mondat a kedvencem: „Romániában hagyományokra, régi és új osztályérdekekre, elvekre támaszkodó, vagyis európai értelemben vett politikai pártok nincsenek. A két, úgynevezett történelmi párt, amely egymást követi az uralmon, alapjában véve nem más, mint két párttöredék, amely tagok helyett ügyfelekkel rendelkezik”. (62. o.) De ez se rossz, szintén Caragialétól, szintén a romániai politikai elitre vonatkoztatva: „Ennek a gyülevész oligarchiának a bizánci önkénye elviselhetetlen.” (64. o.) Aránytévesztés Noha Raffay könyve is azok közé tartozik, amelyekben az idézetek a legérdekesebbek, ám szerzőnk itt is túllő a célon, amikor a román történelem tárgyalt korszakának vázlatos ismertetése után Tisza István nemzetiségpolitikai koncepcióját, és ezen belül az ún. románkérdést taglalja kimerítő részletességgel, ennek a kérdéskörnek a tárgyalása ugyanis a könyvnek mintegy negyedét teszi ki. Bőséges és hosszú idézeteket találunk Tiszának a nemzetiségi kérdésről tartott többórás parlamenti beszédéből (1910. július 12.), és bár a kormányfő koncepciója érdekes és tanulságos, mégis túl sok teret foglal el egy olyan kiadványban, amely Románia történelméről kellene hogy szóljon a jelzett időszakban. Vagy ha ez ilyen, akkor ugyanilyen részletekbe menően kellett volna tárgyalni a romániai politikai folyamatokat is, legalább Románia függetlenné válásától a világháborúig. Ebben a kontextusban szívesen olvastam volna forrásokkal, nyilatkozatokkal, dokumentumokkal alátámasztott beszámolót a regáti politikai életről, különösen arról a folyamatról, ahogy a német orientáltságot felváltja az antantorientáltság, és az erdélyi románok szervezkedéseibe is mélyebb bepillantást igényeltem volna. A hiányérzet mellett tehát az aránytévesztés benyomása is feltámadt bennem azok után, hogy egy Románia történelméről szóló könyvben hosszú oldalakon keresztül azt bizonygatja a szerző, hogy Tisza István mekkora politikus volt. Ráadásul miközben dicséri Tisza politikáját, aki a megegyezés őszinte szándékával különböző engedményeket kíván tenni az erdélyi románoknak, Raffay ellentétbe kerül az egykori magyar miniszterelnökkel, amikor így fogalmaz: „a magyar liberalizmus éppen az ilyen, látszólag kis dolgokkal erősítette Magyarországon a magyarellenes politika megnövekedését, ahelyett, hogy csírájában elfojtotta volna.” (144–145. o.) A szerző beleesik abba a csapdába, amelyet, úgy látszik, sok magyar Trianon-történész nem tud kikerülni: a magyar politikában keresi a kudarc legfőbb okait, az érzelmi megközelítés miatt nem tud megfelelően mérlegelni a történelmi mozgatórugók fontosságát illetően. Az ideológiai bűnbakkeresés során Raffay ujjal mutogat a liberalizmusra, amellyel a mai Magyarország aktuálpolitikájában érdekeltek szoktak érvelni, ha történelemről van szó. Pedig Raffay maga is kimondja a könyv első részében: „a térségben (a Balkánon – szerk. megj.) érdekelt nagyhatalmak kizárólag saját érdekeikért léptek föl, s csak akkor támogatták a balkáni népeket, amikor érdekazonosság keletkezett közöttük.” (33. o.) Márpedig a nagyhatalmak érdekeit sem liberalizmussal, sem egyéb ideológiával nem lehetett féken tartani. A Tisza-hódolat után a második rész utolsó három fejezete az 1914–1920 közötti időszakkal foglalkozik, majd ezt a részt az oktatásról, művelődésről szóló fejezet zárja. A könyv utolsó, harmadik tartalmi egysége túlnyomórészt statisztikai táblázatokra épül, amelyekhez a szerző fűz magyarázatokat. Adatokat találunk itt Románia kereskedelmére, iparára, mezőgazdaságára stb. vonatkozólag. Ez kevésbé olvasmányos része a könyvnek, bár kétségtelen, hogy Románia fejlődésének érdekes részleteire világít rá. Párhuzamok Az eddig leírtak alapján megállapítható, de a szerző neve is garancia arra, hogy a könyv sem hangvételében, sem szerkezetében nem akar Románia történetének objektív bemutatása lenni, annál inkább fáradozik Raffay azon, hogy kifehérítse a dualista Magyarországról, főként a korabeli magyarellenes hangulatkeltés miatt kialakult sötét képet, hiszen az ismeretes, hogy Trianon előtt a nemzetiségek nyugati propagandája nyomán Magyarország a népek börtönének volt kikiáltva. Ehhez képest a történész igen elgondolkodtató adatokat közöl: például azt, hogy a dualizmus fél évszázada alatt Kelet-Magyarországon körülbelül 300 magyar település románosodott el. A szám megdöbbentő; kérdés, hogy valóban hiteles-e. A könyvben az is írva áll, hogy a kiegyezés utáni Magyarországon több román nyelvű iskola működött (2756), mint a Regátban (2505), ahol egyébként – legalábbis Raffay könyve szerint – egyetlen nemzetiségi iskola sem létezett. És a hírhedt Lex Apponyi is csupán arról szólt, hogy bevezesse a magyar nyelv oktatását a nem állami nemzetiségi népiskolákban, amit a románok azonnal erőszakos magyarosításnak neveztek, és a román történetírás azóta is úgy említi ezt a törvényt, mint a magyar asszimilációs szándék bizonyítékát. Ehhez csak annyit tegyünk hozzá, hogy a Lex Apponyi után több mint száz évvel az európai uniós Romániában sokáig arról folyt a vita, hogy a kisebbségi gyerekek tanulhatják-e anyanyelvükön Románia földrajzát és történelmét... Raffay emlékeztet arra, hogy a központi hatalmakkal megkötött különbéke után a románok elfoglalják az akkor Oroszországhoz tartozó Besszarábiát, annak ellenére, hogy az orosz csapatok vállvetve harcoltak a románokkal az ojtozi csatában, aminek köszönhetően Románia megmenekült a kapitulációtól, és emlékeztet arra is, hogy Románia a világháború befejezése után támadja meg Magyarországot (188. o.). A felsorolt tényeket érdemes párhuzamba állítani azzal, amit Spiru Haret román közoktatási miniszter fogalmazott meg követelményként egy 1897. április 22-én keltezett körrendeletében, melyben felszólította a romániai néptanítókat: „Legyetek rajta, hogy a gyermekek történelmünk eseményeit sokkal többre becsüljék, mint más nemzetekét (...), higgyék, hogy a román nemzet a legvitézebb és a legelőkelőbb minden nemzetek között. Ne féljenek attól, hogy túlzásokba esnek, sőt mentől tovább mennek, annál jobb lesz” (Raffay idézi Spiru Haretet, 200. o.). Ez a felszólítás és ez a párhuzam a Nagy-Románia megvalósításáról szóló román közbeszéd és történelemnarratíva során ragyogóan kisötétlik. Revízió A történelem folyamán birodalmak születtek, birodalmak hullottak szét, de ha tudjuk a történelmet némileg objektíven tekinteni, akkor ma már azt sem fogadjuk felháborodva, hogy a románok a kedvező konjunktúrát kihasználva onnan szereztek területeket, ahonnan tudtak. Minket, magyarokat az bánthat joggal, hogy a román közgondolkodás Erdély megszerzését minden politikai, ideológiai, áltörténelmi, áltudományos eszközzel a világtörténelem lehető legigazságosabb eseményeként igyekszik feltüntetni, és a románok ezt a célkitűzésüket többek között úgy kívánták elérni, hogy Magyarország rossz hírét keltették. Kilencven évvel Trianon után érdemes lenne megtisztítani a történelmet és a magyarságképet az ideológiai lerakódásoktól. Mert a revízióra igényt tartunk. Ha területire nem is, de erkölcsire mindenképpen. És ebben a vonatkozásban Raffay Ernő könyve, a szerző elfogultsága, esetleges túlzásai ellenére mégiscsak hasznunkra van. Raffay Ernő: Balkáni birodalom – Nagy-Románia megteremtése 1866–1920; Nagy-Magyarország könyvek, Magyar Menedék Könyvesház, Budapest, 2010 Pap István, Krónika (Kolozsvár) 2011. január 16.Egy író aki nem rabja senkinek és semminekNagyvárad – Az idei év első nagyváradi Törzsasztal est vendége Láng Zsolt romániai magyar író volt. Az író-olvasó találkozóra a nagyváradi Ady Endre Liceum könyvtárában került sor pénteken este, ahol szokás szerint Kőrössi P. József író, könyvkiadó faggatta a meghívott vendéget. Bevezetőjében Kőrössi elmondta, hogy Láng Zsolt Szatmárnémetiben született, mérnöknek tanult, de érdeklődése nagyon hamar az irodalom felé fordult. A szerző 1990-től a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője, azóta él Marosvásárhelyen. Munkásságát többek között Déry- és József Attila-díjjal, és a Román Írószövetség Díjával ismerték el. A bemutatatás után megjelent a kevés számú törzsközönség előtt maga az író, aki először szatmárnémeti gyermekkoráról és fiatalságáról beszélt. Szülővárosáról Láng Zsolt elmondta: „Szatmár egy álmodó város, ahonnan száz éve mindenki csak elmegy. Végülis én is egy disszidens vagyok” – utalt arra, hogy noha az országot nem, de szülővárosát ő is elhagyta, amikor Marosvásárhelyre költözött. Egy szabad író A beszélgetés során megtudtuk, hogyan beszélte le őt az érettségin Láng Gusztáv arról, hogy a bölcsészkarra jelentkezzen, és hogy ezek után iratozott be a mérnöki szakra. Majd az olvasókhoz való viszonyulásáról elárulta, hogy tíz általa ismert személynek ír, számára az a fontos, hogy az a tíz ember olvassa a műveit, és az ún. olvasótábor nem foglalkotatja, sőt, mint fogalmazott „ha tudnám, hogy harmincezer ember olvassa a könyveimet, az megijesztene.” A két beszélgetőtárs felidézte a JAK-táborokat, amelyeknek Láng Zsolt rendszeres látogatója vol, majd a DAD ösztöndíj is szóba került, melynek keretében Láng Zsolt egy évet töltött családjával Berlinben. Ennek az egy évnek a tapasztalatairól írta meg Láng Zsolt Berlin év című könyvét, majd haztérése után ennek pandantját, az Itthonév című könyvet. Berlini élményei kapcsán Láng Zsolt kiemelte: „Berlin egy nagyszerű hely, ahol az ember érzi a szabadságot.” A beszélgetés során később is szóba került a szabadság, melyről Láng Zsolt kifejtette: „az az ember szabad, aki nem rabja senkinek, és én is ügyelek arra, hogy ne legyek rabja senkinek és semminek.” Hitelesség és szenvedély Az esten Kőrössi P. József emlékeztetett arra, hogy sok kritikus szerint Láng Zsolt történelmi tárgyú könyvei tulajdonképpen nem is történelmi regények. Ezekre az elképzelésekre reagálva Láng Zsolt hangsúlyozta: „én irodalmat írok, nem történelmet.” Ezt követően hangsúlyozta hogy számára nem a történelmi hűség a legfontosabb, már csak azért sem, mert az szerinte amúgy is megvalósíthatatlan, hanem az, ahogy a történelmi tényből irodalmi tény lesz. Szó esett a különös varázslényeket felsorakoztató bestiárium tetralógiájáról is, amely kapcsán Láng Zsolt kifejtette, hogy akkor tudja hitelessé tenni ezeket az állatokat, ha hiteles történetbe helyezi őket. A szabadság és a hitelesség összefüggésében Láng Zsolt elmondta: „Mindent az tud hitelesíteni, ha seznvedélyesen csinálod, mert a szenvedély nem manipulálható. A szenvedélyes ember megközelíthetetlen.” Az est végén a két beszélgetőtárs a Látó folyóiratról, annak nehéz anyagi helyzetéről beszélt. A Törzsasztal ezúttal is dedikálással zárult. Pap István erdon.ro 2011. február 22.Tőkés: változást és elszámolást!Az RMDSZ számoljon el az erdélyi magyarságnak is a közpénzekből származó vagyonával – ezt Tőkés László az Európai Parlament alelnöke kéri. „Míg az első, szintén Nagyváradon megrendezett RMDSZ kongresszus a magunkra találás, a talpra állás és a cselekvő reménység ünnepe volt, addig a most közelgő kongresszuson az RMDSZ a nemzet ügye helyett magával van elfoglalva” – fogalmazott a hétvégén megrendezésre kerülő RMDSZ kongresszus kapcsán Tőkés László az Európai Parlament alelnöke tegnapi, nagyváradi sajtótájékoztatóján. A politikus különösen a szövetség Bihar megyei vezetőit illette kritikával, mint fogalmazott, „a Kiss Sándor – Szabó Ödön – Biró Rozália trojka pénzen vásárolja meg a magyar emberek lelkét és szavazatát”, míg a sajtótájékoztatón kiosztott közleményben így fogalmaz a politikus: „ez a trojka a távozva maradó Markó Béla pártvezérnek az A Kezdet… díjat nyújtotta át, mintegy ezáltal előlegezve meg A Véget…” A politikus kifejtette, hogy az RMDSZ a Bukarestből és Budapestről kapott közpénzek felett rendelkezik, és ma már az egyházakat is be akarja kebelezni. „Tizenöt éven át fel tudtam tartóztatni az egyház kiszolgáltatottságának a folyamatát, de amióta nem vagyok püspök, azóta folyik ez a bekebelezés”- fogalmazott Tőkés, aki mondanivalója alátámasztására példaként említette azt, hogy Varga Attila RMDSZ képviselőt választották meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerületfőgondnokának, és kiemelte azt is, hogy Szabó Ödön a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke legutóbb az egyházkerület diakóniai misszióval foglalkozó alapítványainak szervezkedésénél volt jelen. „Szabó Ödönnek nincs keresnivalója a református egyházban, menjen a katolikus templomba gyónni!” – fogalmazott Tőkés László, aki hozzátette: „Végveszélybe jut az egyház, ha a politikum bűvkörébe kerül!” Elszámoltatást Tőkés László kifejtette: mivel az RMDSZ de facto egyedül képviseli a romániai magyarságot, ezért nem elég az, ha az Állami Számvevőszék előtt számol el anyagi eszközeivel, de emellett az egész magyarság előtt el kell számolnia hatalmas anyagi forrásaival. A tájékoztatón kiosztott közleményben ennek kapcsán a következőket fogalmazta meg Tőkés László: „mint az erdélyi magyar kisebbségi közösség legnagyobb és kizárólagosan egyedüralkodónak számító szervezete, az RMDSZ egyedül rendelkezik a magyarság támogatására kiutalt pénzösszegek felett (legutóbb 15.980.000 lejt kapott). Ha már olyan kormányban vállaltak szerepet, mely az állami fizetések 25 százalékának levágásával és egyéb népnyújó intézkedésekkel próbálta betömni a központi költségvetésben tátongó lyukakat, akkor úgy lenne méltó, hogy az ilyenképpen Bukarestbe irányzott közpénz rájuk (vissza)eső részével a létminimum szintjén tengődő erélyi magyarjaink előtt is tisztességesen elszámoljanak.” Változást Az elmondottak ellenére Tőkés László kifejezte reményét, hogy az RMDSZ a kongresszus után megújul és újraértékeli politikáját. Újságírói kérdésekre válaszolva Tőkés László kifejtette, hogy nagy hibát követett el az RMDSZ azzal, hogy versenypárttá alakította át magát, mert ez segítette elő az erdélyi magyar társadalom politikai megosztottságát. „Mi nem valaki ellen, hanem saját közösségi céljaink érdekében szervezünk pártot, és készek vagyunk egyesíteni erőinket akár az RMDSZ-szel, akár a Magyar Polgári Párttal annak érdekében, hogy a romániai magyarság parlamenti képviselethez jusson ” – fejtette ki Tőkés. Arra az újságírói kérdésre, hogy az RMDSZ-nek távoznia kellene-e a kormányból, Tőkés azt válaszolta, hogy a szövetség 1996 óta elfelejtette azt, hogy az ő feladata a romániai magyarság érdekeinek képviselete, de ehelyett a szövetség az országos román politika statisztájává vált, „a bársonyszékek kedvéért lemondott saját programjáról, de még a rendszerváltás értékeiről is megfeledkezett.” Arra a kérdésre, hogy szerinte melyik jelölt hozhatja el az általa kívánt változást, Tőkés László így válaszolt: „Kelemen Hunor ha tükörbe néz, akkor is Markó Bélát látja. A válasz erre a kérdésre Markó Béla kezében van. Ha ő megőrzi stratégiai pozícióit a párton belül, akkor az RMDSZ-ben nem fog semmiféle változás sem történni. A másik két jelölt a változás mellett foglalt állást, de én szkeptikus vagyok abban, hogy valódi megújulás fog történni a szövetségen belül.” Pap István, Erdon.ro 2011. február 22.Feljelentés Tőkés László ellenBátori Gyula volt gencsi lelkész feljelentése alapján az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) Tőkés Lászlónak és családjának vagyonosodását vizsgálja. Ezt maga Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke jelentette be keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján, elárulva, hogy már felesége is megkapta az erről értesítő levelet a hatóságtól. „Felháborító, hogy ilyesmivel kell foglalkozzak. Miután már vizsgálat folyik ellenem szervezett bűnözés és terrorizmus gyanújával, most tolvajnak is neveznek. Én bármilyen vizsgálatnak készséggel alávetem magam, mert tiszta a kezem, csak ennek a vizsgálatnak a módja háborít fel, mert méltóságomban sért”. Tőkés László kifejezte felhábordását amiatt, hogy Bátori Gyula tesz ellene feljelentést, aki mintegy hatvan pert indított a Királyhábómelléki Református Egyházkerület, azegyház különböző tisztségviselői és személy szerint őellene is, miközben a nagykárolyi ügyészség nem képes lezárni a Bátori Gyula ellen hűtlen kezelés és nagy összegű sikkasztás vádjával 2007-ben benyújtott bűnvádi kivizsgálást. „A hatóság cinkos asszisztálásával fejti ki tevékenységét ez az ember” – hangsúlyozta Tőkés László. A sajtótájékoztatón kiosztott, az ügyhöz kapcsolódó, Tőkés László nevével jegyzett nyilatkozatban a következő olvasható: „európai parlamenti képviselőként egyenesen örülnék annak, hogyha országunkban a köztisztviselők törvénytelen vagyongyarapodását minden területen mihamarabb feltárnák, és a posztkommunista korrupciót végre sikerülne gyökeresen felszámolni.” Pap István, Erdon.ro 2011. március 3.Előadás a magyar revíziórólNagyvárad – A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Janus Pannonius Szakkolégiumának meghívására Nagyváradon tartott előadást szerdán dr. Romsics Ignác történész A magyar revízió és békeszerződés 1938-1947 címmel. A mintegy egy órás, tartalmas előadásának elején a Széchenyi díjas történész elmondta, hogy a magyar revíziós törekvések még az első világháború lezárásának idejére nyúlnak vissza, amikor összeomlottak a nagy multietnikus birodalmak. Az európai rendezést Wilson amerikai elnök tizennégy pontja szerint képzelték el, melyek közül az egyik kimondja, hogy az egyenlő kultúrájú népeknek meg kell adni a jogot az önrendelkezésre. „De ennek az elvnek az alkalmazása nem sikerült tökéletesre”- fogalmazott Romsics, hiszen, mint mondta a megszülető Jugoszálvia az volt kicsiben, ami az Osztrák-Magyar Monarhia volt nagyban, továbbá a rendezés után a magyar népesség egy harmada a független Magyarország határain kívülre rekedt, ez pedig még azok számára a magyarok számára is elfogadhatatlan volt, akik egyébként elfogadták a történelmi Magyarország határainak megváltoztatását. Elképzelések A revízió módjáról megoszlottak a vélemények: a voltak, akik a történelmi határok visszaállítása mellett kardoskodtak, voltak akik úgy gondolták, hogy az összes olyan határ menti régiót, melyen a magyarok abszolút többségben vannak, adják vissza Maygarországnak, a kevert lakosságú régiókban pedig tartsanak népszavazást. Később Gömbös Gyula magyar miniszterelnök, illetve a hungarista Szálasi Ferenc újabb revíziós elképzeléseket dolgoztak ki. De nemcsaak a magyarok, hanem a nagyhatalmak is úgy gondolták a két világháború közötti időszakban, hogy méltánytalanság történt Magyarországgal. Még a revíziót egyébként elvben elvető Franciaországban is felmerült a magyar revízó elfogadásának gondolata. „Csak mire a nagyhatalmak elhatározták volna azt, hogy a revíziót a gyakorlatban is megvalósítsák, addigra már Németország osztotta a lapokat Európában” – fogalmazott Romsics Ignác. A revízió első lépése az 1938-as müncheni egyezmény volt, amelynek keretében a Szudéta vidék Csehországtól Németországhoz került, de az egyezmény további kitételei szerint amennyiben Lengyelországak és Magyarországnak területi igényei vannak Csehszlovákiával szemben, akkor erről külön-külön tárgyaljanak vele. Ezt követték a határrevíziók: 1938 novemberében a Felvidék egy része került vissza Magyarországhoz, 1939 márciusában Kárpátalja, 1940 augusztusában Észak-Erdély, 1941 augusztusában pedig Bácska lett újra Magyarország része. Ezzel Magyarország területe elérte a 171 ezer négyzerkilómétert. Mindezzel együtt több magyar politkus tudatában volt annak, hogy ezek az eredmények semmissé válnak akkor, ha Németország elveszíti a háborút. Megosztottság, egyesülés A második világháború idején a nagyhatlamak különbözőképpen viszonyultak a magyar revíziós kérdéshez: az Egyesült Államok hajlott arra, hogy a háború után a Partium Magyarország része maradjon, a Székelygöld pedig autonóm régió lenne, a britek felvetették az önálló Erdély megalakításának lehetőségét is, de a revízió kérédése a szovjeteken bukott el. Mielőtt Németország megtámadta volna a kommunista birodalmat, a szovjet vezetés jelzést küldött Magyarországnak arról, hogy amennyiben semleges marad a két hatalom fegyveres konfliktusában, akkor a Szovjetúnió a háború után jóindulattal fog viseltetni a Magyarország által eddig elért revíziós eredmények kérdésében, mivel azonban Magyarország bekapcsolódott Németország oldalán a szovjetek elleni háborúba, ezért ettől fogva a szovjet vezetés mindvégig mereven elzárkózott a magyar revíziótól. Így annak ellenére, hogy a II világháború után a britek és az amerikaiak hajlottak arra, hogy egy partiumi határ menti sáv kerüljön vissza Magyarországhoz, azonban a Szovjetúnió ellenkezése miatt ez a határmódosítás sem valósult meg. Végezetül Romsics Ignác hozzátette: bár a II világháború után a magyarság megosztott maradt, de az Európai Uniós csatlakozással, és a schengeni övezet kiterjesztésével nagyban javult az anyaország és a határon túli magyarság kapcsolatának helyzete. „A dolgok most sokkal jobbak, mint voltak húsz évvel ezelőtt” – zárta előadását a történész. Pap István erdon.ro 2011. március 10.Magyar könyvtár létrehozását javasolja az EMIAz Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által kezdeményzett nyelvi jogokat átvilágító akcióban legutóbb a nagyváradi Gheorghe Sincai megyei könyvtár volt soron. Az átvilágítás eredményeiről Csomortányi István az EMI váradi elnöke számolt be tegnap a sajtónak. Elmondta, hogy a könyvtár 642.554 tételéből 447.204 román, és csak 114.929 magyar nyelvű kiadvány. A könyvtár által megrendelt 89 időszaki kiadvány közül mindössze nyolc magyar nyelvű. Az épületen ugyan magyarul is ki van írva az intézmény neve, odabent azonban már az irodahelységeken kívül semmi sincs magyarul kiírva, és a könyvtárban magyar nyelvű formanyomtatványok sincsenek. Az intézményben 78 személy dolgozik, akik közül csak kilencen magyar nemzetiségűek. Csomortányi István tudatta azt is, hogy 2009-ben hétezer kötetet szerzett be könyvtár, melyek közül mindössze 300 volt magyar nyelvű, míg a 2010-ben beszerzett 5800 kötet közül csak 245. Ezek az adatok nem foglalják magukban a Mózes Károly adommányt, melyben sok magyar nyelvű kötet volt, mivel ez az állomány nem a könyvtár saját beszerzése volt. Az adatokból kiderült, hogy az 1378 beszerzett hanganyag között egyetlen magyar nyelvű sem volt, míg a 2010-ben vásárolt és kapott 225 film közül csak tizenöt volt magyar nyelvű. Az ifjak felkeresték Tavaszi Hajnalt, az intézmény aligazgatóját is, aki a beszerzések kapcsán elmondta nekik, hogy azért vásárolnak sokkal kevesebb magyar nyelvű kiadványt, mert meglehetősen kevés magyar látogatja az intézményt. Erre reagálva Csomortányi kijelentette: „amelyik intézmény nem magyarbarát, oda nem is fognak magyarok járni.” Ebből a megállapításból kiindulva az EMI egy önálló magyar könyvtár létrehozását javasolja az egykori lovarda épületébe. Az új váradi közkönyvtárra a Kulturális Minisztériumtól, a helyi költségvetésből a magyar államtól, és magánadományokból lehetne anyagi forrásokat szerezni. Pap István erdon.ro 2011. március 11.Magyar könyvtárat akar az EMIAz Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által kezdeményezett nyelvi jogokat átvilágító akcióban legutóbb a Gheorghe Sincai megyei könyvtár volt soron Az átvilágítás eredményeiről Csomortányi István, az EMI váradu elnöke számolt be tegnap. Elmondta: a könyvtár 642.554 tételéből 447.204 román, és csak 114.929 magyar nyelvű kiadvány. A könyvtár által megrendelt 89 időszaki kiadvány közül mindössze nyolc magyar nyelvű. Az épületen ugyan magyarul is ki van írva az intézmény neve odabent azonban már az irodahelyiségeken kívül semmi sincs magyarul kiírva, és a könyvtárban magyar nyelvű nyomtatványok sincsenek. Adatok Az intézményben 78 személy dolgozik, akik közül csak kilencen magyar nemzetiségűek. Csomortányi István tudatta, 2009-nem hétezer kötetet szerzett be a könyvtár, melyek közül mindössze 300 volt magyar nyelvű, míg a 2010-ben beszerzett 5800 kötet közül csak 245. Ezek az adatok nem magukba foglalják a Mózes Károly adományt, melyben sok magyar nyelvű kötet volt, mivel ez az állomány nem a könyvtár saját beszerzése volt. Az adatokból kiderült, hogy az 1878 beszerzett hanganyag közül egyetlen magyar nyelvű sem volt, míg a 2010-ben vásárolt és kapott 225 filmből csak tizenöt volt magyar nyelvű. Az ifjak felkeresték Tavaszi Hajnalt, az intézmény aligazgatóját is, aki a beszerzések kapcsán elmondta nekik, hogy azért vásárolnak sokkal kevesebb magyar nyelvű kiadványt, mert meglehetősen kevés magyar látogatja az állományt. Erre Csomortányi István kijelentette: „amelyik intézmény nem magyarbarát, oda nem is fognak magyarok járni.” Ebből a megállapításból kiindulva az EMI egy önálló magyar könyvtár létrehozását javasolja az egykori lovarda épületébe. Az intézmény Szenczi Kertész Ábrahámról kapná a nevét, az EMI nevét. Az új váradi közkönyvtárra a kulturális minisztériumtól, a helyi költségvetésből, a magyar államtól és magánadományokból lehetne anyagi forrásokat szerezni. Pap István, Bihari Napló (Nagyvárad) 2011. március 27.Jubileumra JubileumNagyvárad – Két Csehov egyfelvonásossal és egy színházzenei koncerttel ünnepelte a Színház Világnapját a nagyváradi Szigligeti Társulat. A premier szombaton este volt a Bábszínházban. Az előítéletek negatív hírük ellenére mégiscsak jók valamire. Én a szombaton bemutatott egyfelvonásosokat előzőleg nem ismertem, de azzal az előítélettel ültem be a váradi Bábszínház nézőterére, hogy Csehovban lehet bízni. És nem csalatkoztam: sem az előítéletemben, sem Csehovban. De a színészekben sem, akik kiaknázták a két remek bohózatban rejlő előadói lehetőségeket. Nekem az elsőként elővezetett Medve című gyöngyszem jobban tetszett, mint a poénokat gyakran ismételgető Jubileum, de ez utóbbi egyfelvonásos komikuma is utat talált a váradi közönséghez. Ifjú Kovács Levente az önelégült bankár, Hajdú Géza a sete-suta, de vérbeli orosz hivatalnok szerepében parádézott, Molnár Júliának már a megjelenése is nevetésre késztette a közönséget, és Mezei Gabriella is nagyon jó érezte magát a bankárfeleség kacagtató szerepében. Jó lenne, ha Mezei Gabriella következő váradi fellépésekor a plakátokon már nem szerepelne a neve mellett az m.v. rövidítés. A Medvében Kiss Csaba vitte a prímet, lehengerlő energiával játszotta a vehemens, bárdolatlan, nőgyűlölő Szmirnov földesúr szerepét, aki minden ellenkező értelmű megnyilatkozása ellenére mégis Popova (Firtos Edit) bájainak rabjává válik. Szeplők A jól sikerült előadások élvezetét néhány apróság zavarta csupán: a gyerekközönségre méretezett székek, és a teremben lévő meglehetősen nagy meleg képezték az objektív negatív körülményeket. Figyelmetlenség volt viszont az oka annak, hogy a mobiltelefonok kikapcsolására vonatkozó felhívás elhangzása, az előadás megkezdése után alig néhány perccel többször is megszólalt itt-ott egy-egy mobil, ami a bábszínház kis nézőtérén még az egyébkéntinél is zavaróbban hatott. Szerencse, hogy a színészek nem zökkentek ki (legálábbis láthatóan nem) a szerepükből. Jubileumok A szombati előadás után a játszó színészek mellett mások is vastapsban és ünneplésben részesültek. Dimény Levente társulatvezető a színpadra felmenve jelentette be azt, hogy századik nagyváradi fellépését ünnepli Pál Hunor színész, ötven éve van a pályán a két Csehov egyfelvonásost is rendező Kovács Levente, míg fia, ifj. Kovács Levente húsz éve tagja a nagyváradi társulatnak. Mindhárom jubiláló művész virágcsokrot és ajándékot kapott. Színház után koncert És ezzel még nem ért véget a színházi ünnep, hiszen az előadásra jegyet váltók átmehettek a Bihoreana vendéglőbe, ahol A színház zenéje elnevezésű független művészeti társaság adott koncertet. A műsorban Cári Tibor zeneszerző szerzeményei hangzottak el. A Cári Tibor – billentyűk, Boldizsár Szabolcs – fuvola, Radu Guti – harsona, Veress Albert – dobok felállású zenekar a különböző színházi előadásokra komponált Cári dalokból, szerzeményekből nyújtott ízelitőt. A dalokat Roxana Guti, Tóth Tünde, Balázs Attila és Pál Hunor énekeltek. A produkción helyenként érződött a begyakorolatlanság, de feledtette ezt a dalok hangulata, a muszikusok és az énekesek zenélőkedve, valamint a felszolgált finom falatok is. Pap István erdon.ro 2011. április 15.Magyar színház és magyar határozatNagyvárad - A Bihar Megyei Tanács pénteki rendkívüli ülésén elfogadta a Nagyváradi Magyar Színház mûködési szabályzatát, illetve elõször fogadott el olyan határozatot, melyben magyar nyelvû dokumentumok is szerepeltek. Miután a Bihar Megyei Tanács egy korábbi ülésén elfogadta a Nagyvárdi Magyar Színház létrehozására vonatkozó határozatokat, tegnapi rendkívüli tanácsülésén megszavazta a Szigligei színtársulatot a Lilliput bábtársulatot és a Nagyvárad Táncegyüttest magában foglaló intézmény mûködési szabályzatát. Az ülés után Szabó �?dön a megyei tanács RMDSZ-frakciójának vezetõje lapunkak elmondta, hogy a magyar színház igazgatótancsa terjesztette elõ a most elfogadott mûködési szabályzatot. Kérdésünkre válaszolva Szabó �?dön kifejtette, hogy Gavrila Ghiea prefektus még nem támadta meg a magyar színház létrehozásáról szóló határozatokat, de ha ezt megteszi, azok a határozatok és a mûködési szabályzat is érvényben marad mindaddig, amíg a határozatok elbírálás alatt állnak. Szabó �?dön fehívta a figyelmet arra, hogy ezen a rendkívüli tanácsülésen történt meg elõször az, hogy a megyei önkormányzat egy olyan határozatot fogadott el, amelyet nem egyszerûen lefordítottak magyar nyelvre és közzétettek a megye tanács hivatalos közlönyében; hanem ez az elsõ megyei tanácsi határozat, mely a mellékletek formájában elõterjesztett magyar nyelvû formanyomtatványokat is tartalmaz, és a tanács azokat megszavazta. A most elfogadott határozat értelmében ezentúl magyarul is be lehet nyújtani az urbanisztikai bizottságnak az építkezési dokumentációk kérelmeit. Pap István erdon.ro 2011. április 22.Húsvéti ajándékosztás a romatelepenNagyvárad - Nagypénteken Tõkés László az Európai Parlament alelnöke ajándékcsomagokat osztott a nagyváradi romatelepen lakóknak. Tõkés László és kísérete valamint a sajtó munkatársai péntek délben mentek ki a nagyváradi Cinka Panna roma lakótelepre, ahol a Roma Párt ngyváradi elnökének, Lakatos Jánosnak az öccse, Lakatos Lajos fogadta õket. Az EP alelnöke százharminc ajándékcsomagot vitt magával, annyit, ahány lakás van a romatelepen. A helyszínen Tõkés László elmondta: Brüsszelbõl jövök, ahol nemrégiben fogadta el az Európai Parlament a roma srtratégiát. Szeretettel tolmácsolom maguknak Járóka Lívia magyarországi cigány EP-képviselõ asszony üdvözletét, aki ennek az ügynek az elõterjesztõje volt. Tõkés jelezte, hogy a cigányság ügye nem áll meg a román-magyar határon, és a stratégia szerint az egész európai cigányság helyzetét javítani kell. �?ppen ezért felhívta a figyelmet: mit érne, ha mi Európában nagy ovációban részesítjük Járóka Líviát, a jelentéstévõt, hogyha a magunk helyén nem teszünk semmit. Ezért alapítottuk Nagy József Barnával a nagyváradi cigánymissziós központot, hogy erõnk szerint segítesünk a romák helyzetén. A gazdasági nyomorúságot mi nem tudjuk enyhíteni alkalmi csomagokkal, de mégis, nagypénteken Krisztus urunk szenvedései arra intenek bennünket, hogy ha ebben a világban van szolidaritás, szeretet, akkor jut mindenkinek egy falat kenyér, és hosszútávon minden meg fog változni. Magyar romák Nagy József Barna a cigánymissziós központ vezetõje, aki egyben a nagyváradi Demokrácia Központ vezetõje is, megemlítette, hogy Lakatos Lajos volt az elsõ váradi roma, aki magyar állampolgárságért folyamodott. Itt is fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy mndazoknak a romániai romáknak is jár a magyar állampolgárság, akiknek õsei valaha magyar állampolgárok voltak. Végezetül Lakatos Lajos roma párt váradi elnökének testvére mondott köszönetet Tõkés Lászlónak, amiért meglátogatta a váradi romatelepet. Reméljük, hogy a továbbiakban is együtt fogunk tudni mûködni, mert mindenhonnan jól jön a segítség a romák számára - fogalmazott. Ezt követõen Tõkés László végigjárta a romatelepet, üdvözölte felnõtteket, húsvéti köszöntõket adott át a gyerekeknek, bement néhány házba, hogy képet kapjon arról, milyen életkörülmények között laknak a romák. Mielõtt elment, Tõkés László egy húsvéti éneket tanított meg a roma gyerekeknek. Pap István erdon.ro 2011. május 10.A botrányt keltõ bemutatóA Bihar megyei RMDSZ ügyvezetõ elnöke hétfõn ismertette a sajtó munkatársaival a pénteki fórumra szánt bemutatót. A botrány éppen amiatt pattant ki, hogy a fórumon Szabó �?dön folytatta prezentációjának ismertetését a szervezõk tiltakozása ellenére. A bemutató több csoportra oszlott: az elsõ kategóriába tartoztak azok a felvételek, melyek bizonyítják azt, hogy milyen elõrelépések történtek az anyanyelvhasználat terén, kezdte mondandóját Szabó �?dön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezetõ elnöke, aki felidézte Tõkés László EP-képviselõ azon nyilatkoztát, miszerint lépésrõl lépésre hátrafelé haladunk az anyanyelvhasználati jogunk érvényesítése tekintetében. Bemutatónk ezen részével viszont éppen az volt a célunk, hogy bebizonyítsuk: nem hátrafele, hanem elõre haladunk etéren - fogalmazott Szabó A náci vonalvezetés A prezentáció második része képezte az RMDSZ válaszát az ellenük megfogalmazott vádaskodásokra.Szabó �?dön kiragadott a Várad lelke címû kiadványból két mondatot, melyek közül az egyik így hangzik: A munka fõleg az 1940-1944 közötti idõszak utcaelnevezéseivel foglalkozik majd a következõ mondatot idézte: Szándékunk az, hogy mi, mai nagyváradi magyarok az ekkor adott utcaelnevezéseket használjuk. Ezt követõen Szabó jelezte azt, hogy a könyvben van egy nagytérkép is, amely a felirat szerint az 1942-es nagyváradi utcaneveket tartalmazza, és amelyet Csomortányi István rajzolt. Abban az idõben azonban több közterület neve náci vezetõkrõl volt elnevezve, de a térkép készítõje ezek közül a Hitler utcát és a Mussolini teret kijavította �?ri utcára, és Nagyvásártérre, de benne hagyta a Ribbentrop utcát. Szabó szerint ez történészi szempontból pontatlanság, amibõl szerinte arra lehet következtetni, hogy a Várad lelke könyv összeállítói Ribbentrop nevét szeretnék feltüntetni váradi közterületen. Ezt követõen Szabó �?dön hivatkozott a 31/2002 számú kormányrendelet 13. cikkelyére, mely kimondja azt, hogy tilos olyan személyekrõl közterületet elnevezni, akik emberiség és békeelellenes tettek elkövetõi. Mi is éppen erre a cikkelyre hivatkozva tudtuk megváltoztatni az Antonescu utcanevet - mondta Szabó, majd elmondta: Csomortányi István vagy nem tudta azt, hogy létezik egy olyan törvény, mely tiltja azt, hogy emberiség- és békeellenes tettek elkövetõinek neveit közterületen tüntessék fel, és akkor inkompetens, vagy pedig tudott errõl a törvényrõl, ebben az esetben pedig hazudik. Tükröset, vagy sem? Majd az Erdélyi Magyar Ifjak képviselõinek sajtóban megjelent, régebbi nyilatkozataiból tallózott Szabó, mely idézetek tanúsága szerint akkoriban még õk is az utcanevek tükörfordítása mellett kardoskodtak. Most azonban, hogy látják azt, hogy az RMDSZ megmozdult ebben az ügyben, akkor már a történelmi magyar utcaneveket követelik, azt állítva, hogy sosem akartak tülörfordításokat, fejtegette Szabó. Mikor hazudtak az erdélyi magyar ifjak - akkor, vagy most? - kérdezte. Ezt követõen Szabó �?dön megjegyezte, hogy a Sf Ladislau utcaelnevezést 1994-ben szavazta meg a Bihar Megyei Tanács. Akkor az RMDSZ frakció tagja volt Lengyel György is, aki jelenleg az MPP Bihar megyei elnöke. Szabó �?dön hozzátette, hogy a korabeli Bihari Naplóban abban az idõszakban nem talált egyetlen tiltakozó megnyilvánulást sem Tõkés László részérõl. Végezetül Szabó �?dön elmondta, hogy ebben a kérdésben nem az utcanevekrõl van szó, hanem arról, amit Török Sándor sajtótájékoztatón korábban már lenyilatkozott az utcanévügy összefüggésében: a politika nem maradhat tovább az RMDSZ egyeduralma alatt. RMDSZ a betûtulajdonos Szabó �?dön külön kitért arra, hogy mit értett azalatt, hogy az állami színház felirat minden betûje az RMDSZ tulajdonában van. A betûket a nyíregyházi önkormányzat adományozta az RMDSZ-nek. Annak idején Sarkady Zsolt a saját kocsiján csempészte át azokat a határon, árulta el a politikus. Mivel akkoriban a betûk az intézményeken csak bronzból lehettnek, de az RMDSZ észrevette, hogy a román felirat betûi nem bronzból vannak, így a nyíregyházi önkormányzat kiöntötte broznból az összes betût, mely az RMDSZ tulajdonában van, éppen azért, hogy ha valakinek kifogása lesz a magyar felirattal, és ha ezért le akarja venni azokat, akkor a román betûket is le kell vegye - mondta Szabó. Pap István erdon.ro 2011. május 11.Folytatódik a premontreiek harcaNagyvárad - �?jabb dokumentumokat mutatott be Fejes Anzelm Rudolf apát, melyek igazolják azt, hogy a szentmártoni kolostor 1959-ben még a premontrei rend tulajdonában volt. Május 5-én vasárnap a szentmártoni római-katolikus templomban, a premontrei rend egykori kolostorépülete mellett folytatódott az az imalánc, melyen a részvevõk a rend egykori vagyonának visszeszerzése érdekében kérik az �?r segítségét. Fejes Anzelm Rudolf apát, a Várad-hegyfoki permontrei rend prépostja a mise után újabb dokumentumok tartalmát ismertette a sajtó képviselõivel, melyekbõl kiviláglik az, hogy a szentmártoni kolostorépület még 1959-ben is a rend tulajdonát képezte. Az apát három, egymással összefüggõ iratról beszélt. Ezek közül az elsõ dokumentum 1959 március 31-én kelt, és az nem más mint Telepy Marcel, a rend alperjelének folyamodványa a Mûemlékek és Múzeumok Tudományos Bizottságához azzal a kéréssel, hogy a szentmártoni kolostor épületét nyilvánítsák építészeti mûemlékké. A dokumentum megjegyzi azt, hogy az épületet egykor a rend kolostora volt, de a levél keltezésének idõszakában már a 0102 számú katonai egység használja. Ezt az indítványt, úgy látszik elfogadták - jelentette ki Fejes Anzelm, mert a következõ, 1959 április 21-iki dokumentum tanúsága szerint a rend adminisztrátora Tauszik Alajos már a katonai egységhez fordul azzal a kérdéssel, hogy lefényképezhesse az épületet bizonyos szögekbõl, és hogy Megyeri Ferenc, nyugdíjas mérnök bizonyos méréseket végezhessen az épületben. Tauszik hozzáteszi, hogy ezek a mûemlékké nyilvánításhoz szükségesek. Ebbõl a dokumentumból az derül ki, hogy Tauszik azért fordul a katonai egységhez ezzel a kéréssel, mert a rend volt kolostorát a katonai egység bérli. 1959 május 7-én kelt válaszában az egység elutasítja a kérelmet arra hivatkozva, hogy katonai létesítmény lefényképezésére csak a Belügyminisztérium adhat engedélyt. A katonai egység pecsétjével, aláírással ellátott irat elismeri, hogy a szentmártoni épület a premontrei rend tulajdona. �?sszefogást Végezetül az apát hangsúlyozta azt, hogy a premontrei rend restitúciós igényei kapcsán a román hatóságok nem veszik figyelembe a rend által benyújtott dokumentumokat. A hatóságok csak az állami telekkönyvi iratokat veszik figyelembe, tette hozzá. Csakhogy azt se felejtsük el, hogy a kommunista hatóságok annak idején egyéltalán nem jártak el törvényesen, bármit megtehettek, amit akartak - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy összefogásra van szükség azok részérõl, akik hasonló helyzetben vannak, annak érdekében, hogy vissszerezhessék a kommunista rendszer által törvénytelenül elvett javaikat. Pap István erdon.ro 2011. május 13.Totális veszélyben van a magyar irodalomNagyvárad - A tizenkét legszebb magyar vers összeállításával is az irodalom megmentéséért küzd Fûzfa Balázs anyaországi irodalomtörtnész, akivel a Nagy versmondás rendezvénysorozat nagyváradi alkalma után készítettünk interjút. - Hányadjára van Váradon, és hogyan fogadták önt és újító szellemben írt magyar irodalomtankönyveit? - Azt hiszem már negyedszer vagyok Váradon elõadást tartani. Nagy örömmel jövök ide. �?gy érzem néha, hogy hazajövök. Váradot én egy nagyon rokonszenves városnak tartottam akkor is, amikor még nem ismertem ennyire, de most már lassan az utcák is ismerõsek lesznek, és eligazodom a városban. Megható számomra, amilyen szeretettel fogadnak az iskolában a diákok is a tanárok, és igazi szellemi élményt jelent nekem az a nyitottság, ami itt megnyilvánul irányomban. Nekem az a legmegdöbbentõbb, ahogyan az itteni diákok és a tanárok az új típusú irodalomtankönyv iránt érdeklõdnek. Ilyenfajta nyitottságot Magyarországon nem tapasztalok. Ott sokkal jobban ragaszkodnak a régi, megszokott sémákhoz, könyvekhez, irodalomtörténet tanításhoz. Az én könyveim nem ilyenek, és Nagyváradon nekem mindig az az érzésem, hogy itt az emberek fogadókészsége az innovációra sokkal jobb, mint Magyarországon. Ez biztos abból is adódik, hogy önöknek sokkal nehezebb volt nagyon sokáig itt élni, és jobban megszorítottak voltak szellemi és fizikai értelemben egyaránt, és ebbõl adódóan sokkal tágabb a látókörük, és ebben az új, sokszínûbb világban, amelybe mindannyian belecsöppentünk, önök szabadabban bánnak a térrel, az idõvel, a szellemi dolgokkal. - Miért tartotta szükségesnek az új tupusú irodalomtankönyvek megírását? - Azért, hogy a mai gyerekek közelebb kerüljenek az irodalomhoz, és azért, hogy valamit megmentsünk az irodalomból a jövõ számára. Az irodalom mostanában presztizsvesztésen megy át, sõt, totális veszélyben van: kisöprik nemcsak az iskolából de még a padlásról is. �?rzésem szerint ezt majd önök is át fogják élni öt-tíz év múlva. Magyarországon szeptembertõl a szakmunkás-képzésben megszüntették az irodalomoktatást. Vagyis Madáchról, Adyról, Babitsról, Petõfirõl a jövõ kõmûvesei, esztergályosai nem hallanak egy szót sem. - Ez ellen nem tiltakozott senki? - Az a döbbenetes, hogy nem! Az érthetõ, hogy a tanárok féltik az állásukat, de ez az egzisztenciális félelem már olyan mértékû, hogy még azt is lenyomják a torkukon, ha huszonnyolcra emelik a heti óraszámot, ami õrületesen magas szám. �?n most kérdeztem egy itteni kollégát, aki azt mondta, hogy fõllású tanárnak heti tizennyolc órja van. - A tankönyvek segíthetnek valamit ebben a nehéz helyzetben? - �?n ezt azért csinálom, mert úgy gondolom, hogy ha mi felnõttek megtanulunk kicsit tanulni a gyerekektõl, elfogadni azt a világot, amelyben õk élnek, elismerve a vizuális kultúra fontosságát, ha megtanulunk mi is az sms-nyelven mi beszélni, és ha egy kicsit elfogadjuk azokat az értékeket, amelyek számukra fontosak, akkor kapunk tõlük esélyt arra, hogy valamit õk is elfogadjanak abból, amit mi fontosnak tartunk. Másképp nem megy. - Ahhoz, hogy azt irodalom elfogadottá váljon, az irodalomoktatás helyett nem az irodalomnak magának kellene maivá válnia? - Az irodalom részben már megcsinálta a modernizációt, gondoljunk a posztmodern irodalomra. De a magyartanárok szinte kevesebb posztmodern irodalmat olvasnak mint a diákok. Az érettségi kényszerére hivatkoznak, és emiatt gyakorlatilag �?rkény Istvánnál véget ér a tanítás. - Milyen szempontok vezérelték a tizenkét legszebb magyar vers listájának összeállításakor? - A legfõbb szempontjaim közé tartozott az, hogy a vers minél szélesebb körben ismert legyen, és benne legyen az általános vagy középiskolai oktatásban. A lista összeállításánál arra is törekedtem, hogy az inspirálja a tudósokat is új szempontok figyelembevételére. Miután már megvolt a tucat megnéztem az évfordulókat, és annak alapján állítottam fel a Nagy versmondás sorrendjét. De hangsúlyozom, hogy sem a lista, sem a sorrend nem egy rangsor. Pap István A tizenkét legszebb magyar vers (a költõk nevének ábécé sorrendjében) Ady Endre - Kocsi-út az éjszakában Arany János - Szondi két apródja Babits Mihály - Esti kérdés Berzsenyi Dániel - A közelítõ tél József Attila - Eszmélet Kosztolányi Dezsõ - Hajnali részegség Nagy László - Ki viszi át a Szerelmet Petõfi Sándor - Szeptember végén Pilinszky János - Apokrif Radnóti Miklós - Levél a hitveshez erdon.ro 2011. május 18.Kétszáz éve kezdõdött Várad újjáépítéseNagyvárad - A Festum Varadinum keretében a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének meghívására Péter I. Zoltán, lapunk egykori munkatársa tartott elõadást Nagyváradról a váradi Ady Líceumban. Péter I. Zoltán elõadásában elõször a város megalapításának hagyományára tért ki, elmondva, hogy a történelmi hitelesség tekintetében vannak még kételyek a város alapításának pontos idõpontjára vonatkozóan, de a köztûudatba beépült hagyomány szerint a várost 1092-ben alapította Szent László király. Az elõadó elmondta, hogy a városnak viszontagságos története volt, hiszen a tatárok és a törökök is feldúlták azt, de a Habsburgok is pusztították a várost, míg végül 1692-ben sikerült visszafoglalni a várat a törököktõl. Ezzel azonban még nem ért véget a város szenvedése, hiszen a Rákóczi-féle szabadságharc alatt a kurucok is pusztították a Habsurgok erõsségének számító várat és várost. Gyakorlatilag Nagyvárad újjáépítése 1711-ben, a Rákóczi szabadságharc bukása után kezdõdött el, tehát az újjáépítés éppen kétszáz éves múltra tekint vissza. Megtudtuk, hogy 1711-ben mintegy száz ember maradt a városban, ezek az emberek kezdték meg annak újjáépítését, majd a demográfiai változások ismertetése következett. Péter I. Zoltán elárulta, hogy a múlt század hetvenes éveiben került elõször többségbe a románság Nagyváradon. Régi felvételek Ezt követõen az elmúlt kétszáz évben történt nagyszabású, fõként egyházi jellegû építkezésekrõl számolt be a helytörténész. Megtudtuk többek között, hogy a Széchenyi (Traian) téren lévõ Szentháromság ortodox templom eredetileg a város elsõ római-katolikus székesegyháza volt, és miután megépült a Szent László templom, a kis templomot átadták a pálos rendnek, majd a rutén katolikusokhoz került, ezt követõen pedig 1777-ben a görög katolikusok kapták meg. A görög-katolikus egyház 1948-as felosztása után a templom a hetvenes évekig használaton kívül volt, akkor kapta meg az ortodox egyház az épületet. A jelenlévõk számos más nagyváradi épület érdekes történetével is megismerkedtek Péter I. Zoltán elõadásából, aki a program második felében Nagyváradról készült régi felvételeket vetíttetett le, végezetül pedig Rimanóczy Kálmán leszármazottjának, Rimanóczy Jenõnek rövid összeállítását tekintették meg zárásképpen a megjelentek. Pap István erdon.ro 2011. május 25.Átadták a dokumentumokat a múzeumnakNagyvárad - A nagyváradi városházán a Körösvidéki Múzeum igazgatója átvette Biró Rozália alpolgármestertõl a színház felújításakor talált zárkõ elhelyezési oklevél és a többi restaurált dokumentum eredetijét. Az átvételi szerzõdés aláírása elõtt a Körösvidéki Múzeum képviselõje megmutatta a sajtó munkatársainak az eredeti dokumentumokat. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere elmondta, hogy az eredeti dokumentumok nem alkalmasak a kiállításra, a nagyközönség a színházban láthatja majd az eredeti dokumentumokról az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) által készített másolatokat. Az OSZK lefordította az idõkapszulában talált összes szöveget, továbbá a zárókõ dokumentumok magyar és román nyelvû szövegébõl készített díszalbumot szintén a színház kapta meg. �?jságírói kérdésekre válaszolva Biró Rozália elmondta, hogy a restaurálásra sem a város, sem a színház, sem a múzeum nem költött semmit. Biró Rozália elmondta, hogy a restaurálást az OSZK ingyen végezte el, de a mûvelethez felhasznált anyagokat ki kellett fizetni. Ez utóbbi költséget egy jótevõfizette ki, ahogy az alpolgármesterasszony fogalmazott, de azt nem volt hajlandó elárulni, hogy ki volt az a jótevõ. �?n nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt eláruljam, ha a jótevõ el akarja mondani, hogy mennyit fizetett, és miért, akkor majd elmondja - tette hozzá Biró Rozália. Pap István erdon.ro 2011. június 17.Magyar mûemlék nem mûemlékDukrét Gézának a munkáját méltatta Péter I Zoltán helytörténész Csütörtök délután a nagyvárad-rogériuszi református templomban �?pített örökségünk Bihar megyében címmel nyílt fotókiállítás Dukrét Géza mûemlékvédõ felvételeibõl. A nagyvárad-rogériuszi református templom elõcsarnokában kiállított felvételeket illetve azok készítõjének, Dukrét Gézának a munkáját méltatta Péter I Zoltán helytörténész. Péter I. Zoltán elmondta, hogy tavaly jelent meg az �?pített örökségünk Bihar megyében címû könyv második kiadása és a templomban kiállított fotók ebbõl a tudományos munkából valók. A helytörténész a dokumentumfotók fontosságáról beszélt, elmondva, hogy bár a Dukrét Géza által megörökített épületek zömében több száz éves épületek, de mivel minden kor rajtuk hagyja maga nyomát, ezért ötven-száz év múlva tanulságos lesz látni, hogy néztek ki a mi korunkban ezek az építmények. Péter I. Zoltán kiemelte, hogy a fotók dokumentumértékén kívül nagyra értékelendõ Dukrét Géza munkája, aki végigjárta az egész megyét, összegyûjtötte az épületekhez kapcsolódó információkat, megadva ezen ingatlanok pontos topográfiáját is. Az államnak nem érték Ezt követõen a felvételek szerzõje, Dukrét Géza Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke részletezte a Bihar megyei mûemlékek összeírásnak elõzményeit. Megtudtuk, hogy az összeírás projektje 1991-ig nyúlik vissza, amikor Dukrét Géza Péter I. Zoltánnal közösen megkezdte a megye mûemlékeinek felmérését és tanulmányozását. A 90-es évek második felében Budapesten létrejött a Kárpát-medencei Mûemlékvédelmi Koordinációs Bizottság, amelynek Dukrét Géza is tagja lett. Ez a testület elhatározta, hogy elvégzi a mûemlékek leltározását az egész Kárpát medencében. A második lépés az volt, amikor a 2000-es évek elején az RMDSZ országos vezetése elrendelte azt, hogy minden megyében írják össze a mûemlékeket, illetve azokat az épületeket is, amelyek mûemlékek ugyan, de nincsenek rajta a mûemlék listán. Bihar megyében Dukrét Géza irányította ezt a munkát, amellyel azóta szinte teljes mértékben elkészült. A leltározás eredménye döbbenetes: Bihar megyében a mûemlékek kilencven százaléka nincs rajta a mûemléklistán, a síteri Árpád kori templomot említette kirívó példaként Dukrét Géza, mely épület egyedülálló az egész Kárpát-medencében. Ezt követõen az általa készített kiadványról beszélt, mely 103 Bihar megyei magyar település mûemlékeinek leírását tartalmazza. Hozzátette: több település az idõk folyamán színrománná vált, de az ott található értékes ingatlanok magyar mûemlékek. Több mint háromszáz építmény leírása szerepel a kötetben, de ez a lista nem teljes. Dukrét Géza elmondta, hogy a Bihar megyei mûemlékeket négy kategóriába csoportosította: templomok, kastélyok, kúriák, valamint a népi építkezés ingatlanaira (lakóházak, pincesorok), majd a templomban kiállított felvételeken ábrázolt épületeket mutatta be részletesen. A csütörtökön megnyílt kiállítás a tervek szerint augusztusig lesz látható a rogériuszi templomban. Pap István erdon.ro 2011. június 22.Személyi változások a nagyváradi színháználA Szigligeti Társulat évadzáró társulati ülésen Dimény Levente addigi mûvészeti vezetõ bejelentette lemondását tisztségébõl. Döntésének hátterében többek közt az állt, hogy már megválasztásakor vállalta, hogy csak addig lesz mûvészeti igazgató, amíg a társulat által óhajtott személy nem foglalhatja el ezt a tisztséget. Minderrõl Czvikker Katalin menedzerigazgató tájékoztatta lapunkat, hozzátéve, hogy a társulat túlnyomó többsége már két évvel ezelõtt Szabó K. István rendezõt látta volna szívesen a mûvészeti igazgatói tisztségben, de az akkori jogi helyzet ezt nem tette lehetõvé. További változás az, hogy a Nagyváradi Magyar Színház technikai-gazdasági igazgatója Kis Gábor az intézmény adminisztratív osztályának eddigi vezetõje lett. Kis Gábor feladata lesz a színház gyártási osztály és a színpadi személyzetet magában foglaló osztály munkáját koordinálni. Az adminsiztratív osztály a gyártási osztály részét képezi ezentúl, és a gyártásvezetõ felel majd az adminisztratív ügyekért is. Czvikker Katalin elmondta, hogy néhány héten belül kinevezi a gyártásvezetõt is. A színház marketing osztályának vezetõje Sorbán Attila lett. Czvikker Katalin elárulta, hogy a Lilliput bábtársulatnál Szõke Kavinszky Andrást nevezte ki mûvészeti igazgatónak, míg Lélek Sándor Tibor a társulat mûvészeti részlegének osztályvezetõje lesz. A Nagyvárad Táncegyüttesnél nem történt változás, ezt a mûvészeti csoportot továbbra is Miklós János vezeti majd. Pap István erdon.ro 2011. június 28.Román-magyar projektek terítékenNagyvárad - A nagyváradi helyi tanács keddi ülésén több olyan határozatot szavazott meg, melyek a Románia-Magyarország határon átnyúló együttmûködés keretében valósulnak meg. Ilie Bolojan Nagyvárad polgármestere a tanácsülés elõtt sorolta fel az elfogadásra váró fontosabb határozattervezeteket. Ezek egyike a Közúti Forgalom Menedzsmentközpont kialakítása, melyet a Románia-Magyarország uniós együttmûködési program keretén valósítanak meg. A központ két helyszínen - a városházán és a helyi rendõrség székhelyén üzemel majd, és egy modern forgalomellenörzõ diszpécserközpontot is fel fognak állítani. A tanácsülésen elfogadták a projekt gazdasági-mûszaki mutatóit, maga a munkálat jövõre kezdõdik el. Már készülnek a tervek a nagyváradi 2-es számú ipari park kialakítására. Ebben a folyamatban a helyi tanács elvi belegyezését adta az új ipari park leendõ helyszínének közmûvesítzésére, melyre szintén a Románia-Magyarország uniós együttmûködéi pályázat keretében kíván pályázatot benyújtani a helyi tanács. Ilie Bolojan felhívta a figyelmet arra, hogy most már benyújtható a pályázat, ugyanis a bíróság jogerõs ítéletet hozott az önkormányzat és az ortodox egyház közötti az ipari park területének tulajdonjogára vonatkozó perben. A döntés szerint az említett terület a város tulajdona. A harmadik közös román-magyar projekt egy vállalkozássegítõ központ létrehozása, melynek összköltségvetése közel 18 millió lej, ebbõl a váradi önkormányzatra 3.923.077 lej esik. A nagyváradi vár C épületében létesülõ központ célkitûzése lesz a határon átnyúló kereskedelmi kapcsolatok elõsegítése és megerõsítése. A beruházást 2012 decemberéig kell befejezni. Pap István erdon.ro 2011. július 4.Szabó K. István: az én ars poeticam az emberi színházban leledzikNemrégiben sok huzavona után megalakult a Nagyváradi Magyar Színház. Az immár az új intézmény keretében működő Szigligeti Színtársulat frissen kinevezett művészeti igazgatóját, Szabó K. Istvánt ismerhetik meg az alábbi interjúban. – Mutassa be röviden eddigi pályáját. – 2000-ben államvizsgáztam a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rendező szakán, de már az államvizsgám előtt, 1999-ben meghívtak a székelyudvarhelyi színház alapításához. 2005-ig voltam az udvarhelyi színház főrendezője, 2000-től művészeti irányitója, majd aszínház újraalapitását követően, kinevezett igazgatója. 2005-ben távoztam Székelyudvarhelyről, akkor meghívtak a temesvári Csiky Gergely színházhoz. Két évre szerződtem le oda főrendezőnek. Időközben rendeztem különféle szinházakban: Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Bukarestben, Brăilan, Ploieştiben, Nagyszebenben, továbbá Németországban és Magyarországon is. A temesvári két év után Bukarestbe kerültem, ahol egy független színház, az ARCA vezetőjeként tevékenykedtem. A függetlenszínház nálunk még csak kuriózum szintjén számon tartott kulturális jelenség, finanszirozására, terveink kivitelezésésre vajmi kevés forrást találtunk. Egy idő után feladtam, állandó kétségek között nehéz az alkotói munkára koncentrálni. Ebben az időszakban ismertem meg Piatra Neamţ-i szinház későbbi vezetőjét, egy közös munka kapcsán a bukaresti Odeonban, aki mindjárt kinevezése után felkért egy hosszabb távú együttműködésre, és azóta, 2009-től főállásban e teátrumban dolgoztam. – Honnan ered kapcsolata a váradi színtársulattal? – A múlt évadban Parti Nagy Lajos Mauzóleum című darabját rendeztem itt, akkor kerültem munkakapcsolatba a nagyváradi színház közösségével. Kellemes, és, azt hiszem, mindannyiunk számára pozitív előjelű együttműködés volt. Míg itt voltam, az is megfogalmazódott a kollégák által, hogy nem vállalnám-e a színház művészeti irányitását. Tudvalevő, hogy Dimény Levente csak átmeneti időszakra látta el a vezetői feladatokat, és keresték azt az embert, aki hosszútávon eredményes munkát tud majd végezni. – Hogyan fogadta, és miért fogadta el a felkérést? – Megtisztelő felkérés volt, jól esett a bizalom. Ennek ellenére eleinte mégis vaciláltam, szabad voltam, és úgy éreztem, ez a feladat korlátol szabadságomban. Ugyanakkor nagyszerű kihívásnak érzem az ujjáépítést, a reformok embere vagyok. Az utóbbi periódusban többnyire román és német színházakban tevékenykedtem, és valamitől egyre égetőbbé vált számomra a hazatérés, a magyar szinházba, még akkor is, ha a nagyváradi színház messze nem az ideális színházi kirakat, dehát, rajtunk múlik, hogy azzá váljon. – Mi a véleménye a nagyváradi színház körül az utóbbi időben zajlott adminisztratív és politikai zűrzavarról? – A nagyváradi színház esete a mi eredeti jogrendszerünk, demokráciánk, és nem utolsó sorban, moralitásunk sérülékenységről beszél. Túl van itt politizálva minden, s miközben az önrendelkezés ideáját szajkózzuk nap mint nap, megfeledkezünk a valódi autonómia nagyszerűségéről: a gondolat szabadságáról, az értékteremtés funkcionalitásáról. Az a baj, hogy mindenki mindenhez ért, és a dilettantizmus remekül megfér a zürzavarral, világosan jelezve egy valódi értékrend hiányát. – Ön szerint is könnyebb a magyar színháznak a román társulattól különválva dolgoznia? – Természetesen. Azáltal, hogy tisztázódnak a jogi viszonyok, hogy tudjuk, mire tervezünk, és milyen alapokra épitünk, mindenki számára kezelhetőbbé, átláthatóbbá válik a rendszer. Pluszlehetőséget látok abban is, hogy az új struktúra nagyobb teret biztosít az együttműködésnek. A Nagyvárad néptáncegyüttesnek is fontos lehet, hogy a színházban játszhat, az eddigiekhez képest jóval igényesebb technikai kivitelezésű előadásokat létrehozva, de a Lilliput társulatnak is ujabb kibontakozási lehetőség ez. – Melyek azok a konkrét tervek, amelyeket meg szeretne valósítani a társulattal a közelebbi és távolabbi jövőben? – A nagyváradi intézmény repertoárszínház, és ez arra kötelez, hogy műfaji sokszínűségben gondolkodjunk, ezért a klasszikus színházi formáktól a kortárs játékokig minden megtalálható lesz terveinkben. Emellett fontosnak tartom kiegésziteni repertoárunkat más társulatok előadásaival is, olyanokkal, melyek szakmai szempontból értékesek, de akár hiánycikként a szélesebb közönségréteg igényét hivatott magas szinvonalon kielégiteni. Programokban gondolkodom, mert ezek hosszú távon is hatékonyak, átláthatók, kezelhetők. Az új évad tervezete hangsúlyozottan szól a fiatalabb generációhoz. Tanulmányozva a mutatókat, azt tapasztalom, hogy a színház elhanyagolta a kommunikációt azzal a réteggel, mely leginkább nyitott a szemléletváltásra, a párbeszédre. Gondolok itt a diákokra, egyetemistákra. Ennek érdekében, egy iskolaszinházi programot kezdeményezünk, mely októbertől aktív műhelyeket nyit több iskolában is, hogy együtt játszva, igazi alkotótársi viszonyban fedezzük fel a szinház lehetőségeit, nagyszerűségét. Januárban, a magyar kultúra napján, e program első évadjának összegező előadását is megtekinthetik az érdeklődők. – Mennyire fogja tekintetbe venni a jelenleg színházba járó váradi közönségnek az igényeit? – Többen is felhivták már a figyelmemet arra, hogy Nagyváradon csak bizonyos típusú darabokat érdemes bemutatni, azok lehetőleg legyenek közismertek, ne akarjanak különösebb művészi, kisérleti szférában elkeveredni, mert az egyenértékű a bukással. Én senkit sem szeretnék megsérteni, de ez a koncepció mélyen lenézi a közönség valós igényeit. A színház nem az olcsó mulattatás szinhelye, és nekünk, színházi alkotóknak folyamatos feladatunk szembenézni a korral, melyben élünk, bőrébe bújni, kifordítani, erényeit és visszáságait felfedni és azt megosztani közönségünkkel, amely legalább annyira művelt és értelmes, mint amennyire mi műveltnek és értelmesnek tartjuk magunkat. Nekem az a dolgom, hogy minőségi ajánlatot tegyek le az asztalra, és ebben az ajánlatban mindenki találhasson magának szeretnivalót, mert az is egyértelmű, hogy egyszerre mindenkinek ugyanaz a dolog nem tetszhet. Egy szemérmetlen, felületes világban élünk,és a színház, mint sokszor, zavaros időkben, az értelmet, az egészséges kritikai magatartást kell szorgalmazza, különben elvesztünk, beleolvadunk a közönybe. – Mennyi időt vehet igénybe, míg a nagyváradi magyar színház eljuthat a legjobb romániai magyar színházak szintjére? – Első lépés a szemléletváltás. A szemléletváltás vonatkozik a színházban dolgozókra, és a közönségre is. Egy színház attól sikeres, hogy a közönség és a színház közötti szimbiózis egy idő után önjáróvá válik, és el tudunk beszélgetni egymással a művészet nyelvén. Nehéz meghatározni ennek az átalakulási folyamatnak az idejét. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a nagyváradi színházban az elmúlt években is születtek minőségi produktumok, de valahogy ez balesetszerűen történt, nem állandósult. Nagyképüségre és felületességre vallana, ha most azt mondanám, hogy ezentúl itt minden gyökeresen megváltozik, és mi majd megmutatjuk az igazi színházat. A cél a fontos, és bizom abban, hogy kellő alázattal, és körültekintő, következetes munkával ezt meg lehet valósítani. – Milyen munkamódszereket talált itt, amelyeket meg akar változtatni? – Az első dolog a munkafegyelem. Aztán az alkotás örömének felfedezése. Anélkül nem lehet jó előadásokat létrehozni. Az a tapasztalatom, hogy az elmúlt időszak egy halom frusztrációt halmozott fel, megtört a motiváció, nagy volt a széthúzás, mindenki mást akart, valószinűleg azért, mert nem volt egy erős gondolat, mely összefogja az ambíciókat. Szeretném azt hinni, hogy a jövőben rendszerezettebben fogunk dolgozni. – A jelenlegi színészgárdával el lehet-e érni oda, ahol most például a Kolozsvári Magyar Színház áll? – A kolozsvári színház sem egyik pillanatról a másikra jutott el oda, ahova jutott. Természetesen, mi még nem hasonlítgathatjuk magunkat a kolozsvári színházhoz, és egyébként sem kolozsvári színháznak kell lennünk. Nekünk nagyon jó nagyváradiszínházzá kell válnunk. Meggyőződésem, hogy lesznek surlódások, lemorzsolódások, és jönnek majd új művészek is, mert próbálom úgy újjáépíteni a társulatot, hogy évről évre egyre többet tudjunk megvalósítani abból, amit eltervezünk. – Ha jól tudom, a jövő évadtól két fiatal színészt is felvesznek a társulathoz. – Igen. Pitz Melinda színészkolléganőt Magyarországól ismerem. Kecskeméten kezdte, majd Szekszárdon folytatta pályafutását. Örültem, amikor jelentkezett, hogy szívesen jönne Nagyváradra. A másik fiatal kollégánk a nagyváradi Hunyadi István, aki frissen végzett a kolozsvári színművészeti egyetemen, és nagyon jók voltak a refenciái. – Mit lehet tudni a következő évadról? – A következő évad már elő van készítve. Majd egy szervezett sajtótájékoztató keretében ezt részletesen be is mutatjuk. Addig, előljáróban csak annyit, hogy öt bemutatónk lesz, és az évadot, a nagyszinpadon, Szigligeti örökzöldjével, a Liliomfival nyitjuk. Ezt megelőzően, én készítek egy előadást, David Greig kortárs skót szerző Európa című drámáját dolgozom fel, és nem szokványosan. Az előadás helyszínéül ugyanis egy állomás szolgál majd, pontosabban a félixfürdői vasútállomás, ahová egy szinházi utazásra hívjuk meg nézőinket. Igy csöppenünk bele egy történetbe, úgynevezett szinházi happening-be, melynek témája rendkívül aktuális, és mindanyiunkat érint. A távozás és maradás dilemmáját boncolgatjuk, európaiságunkat, túlélési lehetőségeinket. Ez nem a bérletes produkciók közé tartozik, és többször is játszuk majd, míg az időjárás engedi, kb.októberig, majd jövő márciustól újra az évad végéig. – Végezetül mondjon néjhány szót művészi, rendezői ars poeticajaról. – Nem tekintem magam egyetlenegy irányzat megrögzött hívének sem. Az én ars poeticam az emberi színházban leleledzik, a magunk kutatásában. És hiszem azt, hogy a művészet nem lehet öncélú, hiszek a közösségi élmény erejében, és erre a szinház talán a legalkalmasabb alkotói megnyilvánulási forma. Az emberi színházat vallom egy elembertelenedett világban, mely számadatként, elszemélytelenedett masszaként kezel bennünket. Statisztikai valósággá vedlettünk, s rajtunk múlik, meddig vagyunk hajlandóak türni a kisérletet. Az én színházam ezzel a rendszerrel ellenkezik. Pap István. erdon.ro 2011. július 28.Közös projekt a múltunkrólA Hajdú-Bihar Bihar Eurorégióban fellelhető levéltári dokumentumok digitalizálására vállalkozott a két megye több közintézménye. A projektismertető sajtótájékoztatót tegnap tartották A két megye archívumaiban fellelhető dokumentumok digitalizálását Hajdú-Bihar megyei önkormányzat kezdeményezte, míg román részről a nagyváradi Polgármesteri Hivatal, a Román Országos Levéltár Bihar megyei igazgatósága, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány és a Bihar Megyei Tanács vett részt a munkában. Az Európai Unió Románia-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében 379.675 euróból megvalósuló projekt keretében a váradi önkormányzat költsége 73.091 euró volt. A projekt keretében eddig ötven kéziratos térképet digitalizáltak, és az elkövetkező öt évben további nyolcszáz térképet dolgoznak fel. Honlap Lakatos Péter történész ismertette a digitalizált dokumentumok gyűjtőhelyéül szolgáló honlapok struktúráját, mely hozzáférhető a nagyváradi Polgármesteri Hivatal honlapján – oradea.ro – is, a digitális örökség /patrimoniul digital/ menüpont alatt. Eddig mintegy ötvenezer oldalt dolgoztak fel, és hátravan még mintegy hatvanezer oldal digitalizásása. Az iratokat a honlapon tematika szerint csoportosították, így lehet kutatni Bihar vármegye vízügyi iratait, Bihar vármegyei szabályrendeleteket, okleveleket, kéziratos térképeket és Bihar vármegye Református Egyházi Anyakönyvének iratait az 1826-1895-ös időszakból, továbbá nagyváradi városi jegyzőkönyveket is. A program keretében a 16. és 20. század közötti dokumentumok feldolgozása folyik. Remélik, hogy a közös projekt keretében a 16. század előtti dokumentumokat fel lehet majd dolgozni. Pap István. Bihari Napló (Nagyvárad) 2011. augusztus 4.A mezőbikácsi áldozatokra emlékeztekAugusztus 3-án szerdán délután hat órai kezdettel a nagyváradi bazilika kápolnájában emlékeztek a hatvankét évvel ezelőtti mezőbikácsi éhséglázadás után ártatlanul meggyilkolt áldozatokra. Az engeszetelő szentmisén Mahajduda János, a székesegyház segédlelkésze Kupán Árpád történésznek a mezőbikácsi tragédiáról szóló művéből idézett részleteket. Elhangzott, hogy a mezőbikácsiak közül sokan ma is kenyérkérésnek hívják az 1949 augusztus 2-iki eseményeket, melyeknek előzménye az volt, hogy a falusi dolgozók, a cséplőmunkások és a paraztok napi tizennyolc-húsz órán át végzett munkájuk után csak pénzte kaptak, élelmiszert nem, mint ahogy az korábban szoásban volt, csakhogy az embereke nem tudták elkölteni pénzüket, mert kenyér csak a a városokban volt. Ez robbantotta ki az éhséglázadást, melyet a hatalom könyörtelenül megtorolt. Imádkozzunk Az első áldozat Iványi György római katolikus plébános volt, aki nem tartozott a zendülők közé, épp ellenkezőleg, igyekezett csitítani a kedélyeket, de mégis lelőtték. A hatalom többek között azzal indokolta tettét, hogy Iványi irredenta volt, ami azonban hamis vád volt. Bucskó István földművesnek azért kellett meghalnia, mert épp a községháza előtt haladt el szekerével, amikor a katonák megállították és ráparancsoltak, hogy emelje fel a kezét. Ő zavarában a vasvillájával együtt emelte el a kezét, és ez elég volt a katonáknak ahhoz, hogy lelőjék. A másik két halálos áldozat Bejan Petru és Turcut Petru volt, a hatalom ennyivel sem elégedett meg, további bűnbakokat keresett, és családokat toloncoltak kényszerlakhelyre. Kupán Árpádot idézve az igehírdető elmondta, hogy a zendülésnek nem volt nemzetiségi, etnikai jellege, kizárólag az emberek kilátástalan helyzete vezette őket a lázadáshoz. Ezt követően a lelkész elmondta, a világ túléli az elmúlást, a történelem túléli az embert, aki számára a megváltást Jézus hozta el. Mi felelősek vagyunk cselekedeteinkért, és cselekedeteink alapján kapjuk a büntetést vagy a jutalmat. A kereszténység nem önostorozás, önrombolás, hanem öntudatos és felelősségteljes vállalás, valamint megsejtése annak, hogy van egy jobb másvilág is. A legszerencsétlenebb ember az, akinek nincs hite, nem tud imádkozni, ezért ne engedjük, hogy a hitetlen világ cinizmusa megmérgezzen minket, – monsta Mahajduda János, aki végezetül arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy a saját és szeretteink üdvőssége érdekében imádkozzunk. Pap István Kupán Árpád: Mezőbikácsi hősök és áldozatok a 20. század első felének tragikus sodrában (Nagyvárad, 2005) erdon.ro 2011. szeptember 11.A váradi szecessziós épületek egy kötetbenPéter I. Zoltán Szecessziós építészet Nagyváradon című kötetét mutatták be pénteken délután a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban. Nagyszámú érdeklődő jelent meg a pénteki könyvbemutatón, annak ellenére, hogy aznap délután több kulturális esemény is zajlott a városban, amelyeken valószinűleg sok olyan magyar polgár vett részt, akik Péter I. Zoltán könyvének bemutatóján is részt kívántak venni. Ezt a feltevést igazolja az a tény is, hogy a bemutató megkezdése után is szinte folyamatosan érkeztek még az érdeklődők az eseményre. A kötetbemutatót mintegy keretbe foglalta Thurzó Sándor József brácsaművész fellépése, aki az esemény kezdetén és végén egy-egy Maczalik Alfréd kompozíciót adott elő. Magát a könyvet Dukrét Géza a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke ismertette. „Hiánypótló kötet a Péter I. Zoltáné”, mondta Dukrét Géza a Partiumi Füzetek sorozat 66. darabjaként napvilágot látott kiadványról, mely a PBMET és a Varadinum Script Kiadó gondozásában, a Bihar Megyei Tanács RMDSZ frakciójának és a Nagyváradi Evangélikus-Lutheránus Egyház anyagi támogatásának köszönhetően kerülhet a nagyközönség kezébe. A kötet megjelenésének örök időszerűségét az adja, hogy a történelmi Magyarországon Budapest után Nagyváradon épült a legtöbb szecessziós épület. Ez az építészeti stílus a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején hódított Európában, de a szecesszió egy az építészetnél tágabb értelemben vett művészeti stílus, sőt gondlokodásmód, mely jelen volt az irodalomban, a képzőművészetben és a filozófiában is, hangsúlyozta Dukrét Géza, kifejtve a továbbiakban azt, hogy a magyar szecsesszió legnagyobb alakja Lechner Ödön volt, akinek tanítványai, követői közül sokan terveztek, illetve építettek Nagyváradon szecessziós stílusú épületeket. E könyv Nagyvárad szecesszió előtti építészetének rövid ismertetésével kezdődik, majd az európai szecesszió kialakulásának és fejlődésének legfontosabb állomásait taglalja a szerző. Ezt követi a könyv első fő része, a Szecesszió térnyerése Nagyváradon című fejezet, melyben számos érdekes információt tudhat meg az érdeklődő a nagyváradi szecessziós épületek megépítésének körülményeiről. Az elnök elmondta, hogy az első szecessziós épület Nagyváradon a Nagysándor József (ma Aurel Lazar) utca 7 szám alatt lévő Sonnenfeld-ház, melyet 1899-ben építettek meg Spiegel Frigyes tervei alapján. Az elsőt további harminckét szecessziós épület követte. A könyv másik fejezetében a Nagyváradon alkotó tizenkét építész rövid életpályájáról lehet olvasni a könyvben, majd a jelentősebb szecessziós stílusú épületek részletes leírását nyújtja Péter I. Zoltán. A kötet végén táblázatba foglalja a szerző a nagyváradi szecessziós épületeket, azok tervezőivel és műemléki besorolásával együtt. Az ismertető után a szerző, Péter I. Zoltán vette át a szót, aki elöljáróban kiemelte a városban az utóbbi időben tapasztalható pozitív fejleményeket, utalva a színház elé kihelyezett korabeli hangulatot idéző kandeláberekre vagy a nagyállomás előtti ízléses korlátokra, majd saját kötetére áttérve elmondta, hogy a maga idejében a szecessziót nagyon támadták, hozzátéve, hogy amikor tehetségtelen tervezők próbálkoztak vele, akkor ez a támadás jogos is volt, ám Váradon jelentős építészek terveztek szecessziós épületeket. A Sebes-Körös parti városban Komor Marcell és Jakab Dezső voltak a szecesszió vezéregyéniségei, ők tervezték a Sas-palotát és az Adorján I., és II., házakat, de rajtuk kívül mások is jelentős szecessziós épületek tervezésével tették le névjegyüket Nagyvárad építészetében. Péter I. Zoltán elmondta, hogy büszkék lehetünk a váradi alkotók munkáira, de szégyen ránk nézve ezeknek az épületeknek jelenlegi, siralmas állapota. Külön rosszllását fejezte ki a város korábbi főépítészének Andrei Luncannak az ötlete miatt, aki, mikor először kezdtek vakolatdarabok lehullani a műemléképületekről, felszólította a háztulajdonosokat, hogy verjék le épületük rossz állagú díszítőelemeit arra hivatkozva, hogy azok veszélyeztetik az emberek testi épségét. Péter I. Zoltán beszéde után a hozzászólások és a kérdések következtek. Veres Kovács Attila református lelkipásztor felvetette azt, hogy az ilyen és ehhez hasonló kiadványokat idegen nyelveken is ki kellene adni, hogy a turisták is tudjanak ezekről a váradi épületekről. Erre reagálva Dukrét Géza elmondta, hogy megvan neki a Nagyvárad építészetéről szóló, korábban kiadott kötet angol nyelvű kézirata, és mint mondta, amennyiben sikerül anyagi támogatást találni, akkor ezt az anyagot újra ki lehetne adni, más idegen nyelvű kiadás azonban kevéssé valószínű, mert az már túl sok pénzbe kerülne, vázolta a helyzetet Dukrét Géza. Végül Dukrét kérdezte terveiről Péter I. Zoltánt, aki elárulta, hogy Tóth Jánossal, a váradi Ady Múzeum igazgatójával közösen dolgozzák fel Ady nagyváradi sajtóperének periratait, egy másik terve pedig az, hogy összefoglalja Nagyvárad építészetének történetét 1691-től 1860-ig. A könyvbemutató dedikálással zárult Pap István. erdon.ro 2011. szeptember 29.Beindul az Igen, tessékBiharkeresztes önkormányzata máris csatlakozott a Bihar, Hajdú-Bihar és Békés megyék által meghirdetett Igen, tessék – Da, poftiti programhoz. A Bihar Megyei Tanács keddi ülésén szavazta meg a Da, poftiti – Igen, tessék nevűprojektben való részvételét, melynek célja az, hogy Románia és Magyarország három határ menti megyéjében a lehető legtöbb állami és civil intézmény, illetve magánvállakozás biztosítsa a kétnyelvűséget a polgárok számára. Szabó Ödön RMDSZ-es politikus, a Bihar megyei tanács tagja tegnap a témában tartott nagyváradi sajtótájékoztatón elmondta, hogy a program keretében október 15-ig meg kell tervezni a logót, melyen kötelező módon szerepelnie kell a két ország zászlajának, valamint a program jelmondatának Da, poftiti – Igen, tessék. A pályamunkákat a megyei tanácshoz kell benyújtani. Ezeket a logókat kifüggesztik minden olyan intézmény székhelyén, amelyek biztosítani tudják a kétnyelvűséget, és kitűző formájában viselni fogják azok a személyek is, akik beszélik a másik állam nyelvét. Közös érdek Szabó Ödön kifejtette, hogy elképzelésük szerint ez a program nem rekedne meg az önkormányzatok szintjén, hanem azt szeretnék, ha egy mozgalom alakulna ki, melyhez a közintémyének és civil szervezetek mellett magánvállakozások is csatlakoznának. Mindenesetre kilátásba helyezte azt, hogy Bihar megye RMDSZ-irányítású önkormányzatai részt vesznek majd a programban. Szabó Ödön kijelentette: a magánszektornak is érdeke biztosítani a kétnyelvűséget, mely állítását azzal támasztott alá, hogy tavaly csak Hajdúszoboszlón 22480 román állampolgár töltött el legalább három éjszakát, míg Bihar megyében 2010-ben 3907 magyar állampolgár töltött el legalább három napot. A gazdasági előnyök mellett közösségi szempontból is igen hasznos ez a program, folytatta érvelését Szabó, utalva a sürgősségi ellátásra, melynek során életmentő lehet az, ha a bajba jutott anyanyelvén kommunikálhat a segítséget nyújtó intézmény munkatársaival. Újságírói kérdésre válaszolva Szabó Ödön elmondta: nem hiszi, hogy Gavrila Ghilea Bihar megye prefektusa megtámadná a közigazgatási bíróságon az Igen, tessék programra vonatkozó határozatot, mint ahogy korábban tette azt a megyei tanács több határozatával. A magyar fél nyitott Barabás Ferenc Berettyóújfalu polgármestere a sajtótájékoztatón közölte, azért csatlakozott azonnal a programhoz, mert néhány év óta sok olyan román állampolgár vett házat Bihartkeresztesen, akik nem tudnak magyarul, ami szükségessé teszi a kommunikáció megkönnyítését a város ezen új polgáraival. Eddig is voltak szórványosan kétnyelvűséget biztosítani szándékozó törekvések, például már több kétnyelvű fórumot, román nyelvtanfolyamot is szervezett az önkormányzat, van továbbá románul tudó rendőr, tanár, vendéglős a városban, azonban ez a projekt rendezett keretet biztosít ennek a célkitűzésnek. Barabás Ferenc vállalta: segíteni fog a megyei tanácsnak abban, hogy minél több magyarországi település csatlakozzon ehhez a programhoz. Pap István. erdon.ro 2011. október 16.Tizenhárman a váradi magyar színházértA Nagyváradi Szigligeti Színház első nagyszínpadi premierje előtt díjazták azokat, akik hozzájárultak az önálló váradi magyar színház létrejöttéhez. A Szigligeti Színház díjait Czvikker Katalin menedzserigazgató adta át péntek délután a színház emeleti előcsarnokában. Az első díjazott Biró Rozália Nagyvárad alporgármestere volt, aki a színház zárkődokumentumának kiemelésében és felújitásában nyújtott támogatásával valamint a dokumentumok biztonságba helyezésével szerzett komoly érdemeket. Boka Lászlónak, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) tudományos igazgatójának a restaurálási folyamatban nyújtott áldozatos munkáért, Tóth Zsuzsannának, az OSZK szakrestaurátorának a magas szintű felújítási teljesítményéért ítélték oda a díjat. Jakabffy László – a folyamatos szakmai tanácsadás, illetve a premier előtt megnyitott kamarakiállitás kialakitásában nyújtott anyagi támogatása után vehette át az elismerést. Politikusok Sárközi Zoltán, a Műemlékvédő Alapítvány soros elnöke a Szigligeti – szobor körüli méltó környezet kialakitásában szerzett díjat érdelmlő érdemeket, Pető Csilla parlamenti képviselő érdeme pedig az, hogy már 2009-ben politikai nyilatkozatot tett a parlamentben, továbbá levélben fordult Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövetéhez a nagyváradi szinház ügyében, és már akkor szorgalmazta a társulat különböző anyaországi forrásokból való támogatását. Derzsi Ákos parlamenti képviselő anyagi és szakmai segítségnyújtásáért, Szabó Ödön megyei önkormányzati képviselő jogi támogatásáért kapott elismerést. Szabó volt az, aki a Bihar Megyei Tanács jogi bizottságának elnökeként újra és újra jogszerűnek tartotta az önnálló magyar szinház újraalapítását. Civilek, művészek Díjazták továbbá Kelemen Máriát, az Anna Nőszövetség elnökét, a Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumi tagját és Nagy Bélát a Szigligeti Társulat egykori irodalmi titkárát, akik elsőként vetették, és karolták fel az önálló magyar színház gondolatát. Díjat kapott a Szigligeti Társulat három korábbi művészeti igazgatója, Hajdu Géza, Meleg Vilmos és Dimény Levente is, akik a maguk során és módján szintén hozzájárultak ahhoz, hogy létrejöjjön a váradi magyar színház. Pap István erdon.ro 2011. október 19.Létrejön-e a teljes egység Partibumban?Az összefogás fontosságát hangsúlyozták a Magyar Parlament Nemzeti Összetartozás Bizottságának (NÖB) mai kihelyezett ülésén Nagyszalontán. Potápi Árpád, a NÖB elnöke az ülés elején kijelentette: a bizottság mindent megtesz annak érdekében, hogy közösen lehessen jobbítani a magyar nemzet sorsán. Bár a Nemzeti Összetartozás Bizottság kihelyezett ülésén minden felszólaló hangsúlyozta az összefogás fontosságát, mégsem volt politikai felhangoktól mentes a szerdai bizottsági gyűlés. Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke beszédében hangsúlyozta: a Partium és a Székelyföld két különböző sajátosságokkal rendelkező régió, ami azt jelenti, hogy előbbiben nem lehet ugyanazokat a politikai, társadalmi kritériumokat alkalmazni, mint az utóbbiban. Hangsúlyozta: a Székelyföldön elképzelhető több magyar politikai szervezet versengése, de „aki a Partiumban megosztja a magyarságot, az a román pártokat támogatja. A rögtön utána felszólaló Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi szervezetének megbízott elnöke kijelentette, hogy az előtte szóló Szabó Ödön rózsaszín szemüveget tett a bizottság szemére. Kifejtette: míg régebben egymillió szavazatot kapott a romániai magyar érdekvédelmi szervezet, addig ez a szám mára négyszázezerre csökkent. „Van még mit tenni, és erre lennénk itt mi, akik más úton akarunk eljutni ugyanoda – fogalmazott Zatykó Gyula, kijelentve, hogy készek az együttműködésre azokkal, akik nemzetben gondolkoznak, de nem tárgyalnak a korruptakkal és a volt besúgókkal. Integráció in integrum A felszólalók sorában Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke kifejtette, el kell jussunk odáig, hogy megvalósuljon az integráció in integrum, azaz a teljes egység, mert akkor a románok is másképp viszonyulnának a magyarság kérdéseihez, mint amilyen például a restitúció ügye. A kihelyezett ülésen az egyházak részéről felszólalt Gyenge Béla kanonok a nagyszalontai római katolikus egyház képviseletében, Mátyás Attila evangélikus-lutheránus esperes, és Buzogány Csoma István unitárius lelkész. Az önkormányzatokat Ilyés Gyula szatmárnémeti polgármester és Bognár Levente aradi alpolgármester képviselte, akik az illető települések megvalósításairól és gondjairól adtak képet a bizottságnak. János Szatmári Szabolcs, a PKE rektora a magyar oktatás fontosságára, ezen belül pedig a PKE-nek a magyar oktatásban játszó kiemelkedő szerepére hívta fel a figyelmet. Ifj. Szilágyi Ferenc, a Partium Autonómia Kezdeményező Testület elnöke a partiumi autonómia megvalósíthatóságáról tartott rövid előadást. Az otthoniak közül Szémán Péter, a Báthori István Alapítvány elnöke beszélt utoljára. Az ülésen elhangzottakra a bizottság tagjai reagáltak, mintegy összegezve a történéseket. Pap István Erdély Online Erdély.ma 2011. október 28.A püspökség elégedetlenMivel a kompromisszumos megoldás nem ment át a megyei tanácson, a váradi római katolikus püspökség visszatér saját korábbi javaslataihoz a barokk palota egy részének bérlésére vonatkozóan. A nagyváradi római katolikus püspökség épületének bérlésére vonatkozó tegnapi tanácsi döntés után telefonon hívtuk Böcskei László megyés püspököt, hogy fejtse ki álláspontját a kialakult helyzettel kapcsolatban. A püspök kérdéseinkre válaszolva kifejtette: „mi már márciusban felszólítottuk a megyi tanácsot arra, hogy üljünk le tárgyalni, mert ők bejelentették azt, hogy a múzeum idén szeptember 1-ig nem költözik ki a barokk palotából.” A tárgyalásra csak augusztus végén került sor, mely megbeszélésre a püspökség három javaslattal érkezett, de ezek egyike sem volt a megyei tárgyalóbizottság kedvére. Így körvonalazódott az a negyedik javaslat, amely szerint a püspökség 14.925 euró havi bérleti díjat és kétszáz négyzetméternyi folyosót kapott volna vissza saját használatra, de amely javaslat a tegnapi megyei tanácsülésen megbukott. Bérleti díj helyett kártérítés Arra a kérdésünkre, hogy e fejlemények után mi a püspökség szándéka, Böcskei László elárulta: „a múzeum már két hónapja bérleti szerződés nélkül tartózkodik a püspökség épületében, ezért korlátozni fogjuk a múzeumba való bejutást, és a múzeum nem szervezhet majd tevékenységet ott. Felszólítjuk továbbá a múzeumot, hogy biztosítsa a használatukban lévő termeket, és november 15-től csak pár felügyeleti személy jöhet majd be az épületbe.” A püspök jelezte, hogy bár érvényes bérleti szerződés nincs az egyház és a múzeum között, de a kulturális intézmény továbbra is fizetni fogja a havi hatezer eurót, igaz, nem bérleti díj, hanem kártérítés címén. Böcskei László elárulta azt is, hogy a római katolikus püspökség az új szerződés megkötése esetén a következő évi költségvetés elfogadásáig vagyis 2012 januárjáig elengedte volna a hatezer és a 14.925 euró közötti különbözetet. Az előállt helyzetben viszont a püspökség vissza fog térni az általa korábban kidolgozott három javaslat egyikéhez. Ezek közül az egyik elképzelés szerint havi huszonötezer euró bérleti díjat kérnek, amennyiben a múzeum nem ad vissza a katolikus egyház használatába további területeket a barokk palota épületében. Az egyházi elöljáró elmondta azt is, hogy lehetőségként elképzelhető a kilakoltatási folyamat elindítása is. Állami ravaszság Böcskei László emlékeztetett arra, hogy a múzeum 2005 óta fizet bérleti díjat a püspökségnek a barokk palota használata után, és a bérleti díj sosem haladta meg a havi hatezer eurót. Ráadásul a nagyváradi önkormányzat a püspökségtől évi 200 millió régi lej épületadót kér, mivel a palotában jövedelemszerzésre alkalmas tevékenység folyik, míg ha a palotában csak a püspökség működne, akkor az egyháznak nem kellene fizetnie az épületadót, mivel olyan történelmi műemléképületről lenne szó, amelyben nem zajlik profitszerző tevékenység. Pap István erdon.ro 2011. november 3.A sajtónak nem tetszik RitliA helyi román sajtó nyomására nem nevezték ki november elején Ritli Csongort a megyei kórház élére, mondja Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere. Bár az önkormányzati vezetők egyes helyi román lapoknak azt nyilatkozták, hogy a különböző beruházások befejezése teszi szükségessé azt, hogy még egy hónapig Gavrila Grebenisan legyen a megyei kórház igazgatója, Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármesere szerint azonban a helyi román sajtó támadásai miatt változott az eredeti kinevezési időpont. Biró Rozália, kifejtette, hogy tulajdonképpen nem halasztották el Ritli Csongor kinevezését, hiszen a jogszabályok értelmében a sikeres versenyvizsga után harminc napon belül kell tisztségbe helyezni a győztest, de mivel Ritli Csongor egyedüliként jelentkezett erre a funkcióra, és sikeresen vizsgázott, ezért az önkormányzat vezetői eleinte úgy gondolták, hogy minél hamarabb, már november elején kinevezik őt. A helyi román sajtóban azonban összeférhetetlenségről kezdtek cikkezni abból kiindulva, hogy az egészségügyminiszter fia lett a Bihar megyei kórház igazgatója. Ellenségeskedés „Tekintettel arra a hihetetlen ellenségeskedésre, ahogyan a helyi román sajtó reagált arra a tényre, hogy az egészségügyminiszter fia lett a megyei kórház igazgatója, az önkormányzat vezetősége úgy döntött, hogy a kinevezésig rendelkezésre álló harminc napos határidő alatt megvizsgál minden olyan elméleti lehetőséget, ami az összeférhetetlenség problémáját felvetheti, akár Ritli Lászlóra, akár a fiára, Ritli Csongorra vonatkozóan. Ritli Csongor egyébként versenyvizsgázott az igazgatói tisztségért, és lemondott miniszteri tanácsosi pozíciójáról akkor, amikor édesapja miniszter lett. Tehát megítélésem szerint összeférhetetlenség tekintetében Ritli Csongor semmilyen váddal nem illethető” – fejtegette Biró Rozália, hozzátéve azt is, hogy Nagyváradon az önkormányzat hatáskörébe tartozik az irányítása alatt álló egészségügyi intézmények vezetőinek kinevezése, ebben a tekintetben a minisztériumnak nincsnek jogkörei. Biró Rozália véleménye szerint az ellenségeskedés egyik oka lehet az, hogy választások közelegnek, pedig, mint mondta, mindenkinek az lenne az érdeke, hogy minden törvényes pályázati lehetőséget sikerüljön megragadni a megyei egészségügyi szolgáltatások és intézmények fejlesztéséhez addig, amíg bihari a miniszter, és ebben a tekintetben csak pozitívan hathat az, ha a miniszter fia a megyei kórház igazgatója. Majd hozzátette: körültekintően megvizsgálnak minden összeférhetetlenségi lehetőséget, hogy a jövében még elméleti nyomás se legyen az önkormányzaton és az egyészségügyi intézmény vezetőjén. Szokványos Megkérdeztük az ügyben az érintettet, Ritli Csongort is, aki elárulta, hogy ő eleve úgy tudta, hogy csak december közepén fogják kinevezni. Az új kórházigazgató felidézte azt, hogy a félixfürdői rekuperációs kórház esetében is októberben vett részt a versenyvizsgán és csak december közepén nevezték ki, tehát a mostani helyzetet is szokványosnak tekinti. Ritli Csongor végezetül elárulta, hogy csak a vizsga időtartama rövidült le azáltal, hogy csak egy jelentkező volt a megyei kórház menedzseri tisztségére, de maga a kinevezési eljárás nem, majd hozzátette: minden bizonnyal át fogja venni a megyei kórház menedzselését. Pap István erdon.ro 2011. november 14.Lakatos fellebbez az ANI kérés ellenA Nagyváradi Bíróság helyt adott az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) kérésének, hogy szakértői vizsgálat tárja fel Lakatos Péter volt RMDSZ-es parlamenti képviselő, jelenleg az Állami Számvevőszék vezetőtanácsi tagjának vagyongyarapodását. Az ANI feltételezése szerint a volt képviselő reális vagyona több mint tizenötezer euróval meghaladja az általa bevallott vagyon értékét. Lakatos Péter portálunknak elmondta, hogy fellebbez a nagyváradi bíróság döntése ellen, és tudatta, hogy idén szeptemberben magánjogi pert kezdeményezett az ANI ellen azzal a panasszal, hogy az ügynökség nem tartja be a saját törvényét, és mondvacsinált ürügyekel, politikai elvárásoknak megfelelően és feltehetőleg politikai megrendelésre indít vizsgálatokat. Hozzátette: az ANI ellen kezdeményezett civil pert az ügyre kijelölt bíró nem vállalata, valószinűleg azért, mert az ügynökség ellen folyó ilyen típusú civil per még nem zajlott le az országban, magyarázta Lakatos. Elárulta, hogy ha megnyeri a civil pert, fontolóra veszi majd egy büntetőjogi per kezdeményezését az ügynökség ellen hivatali visszaélés címém. Az ügy előzményei „Én már két évvel ezelőtt azt mondtam, hogy az ANI nem dolgozik hatékonyan, politikai megrendelésre tevékenykedik, és a munkája gyakorlatilag abból áll, hogy felcsípi azt, amit a sajtóban olvas. 2010 áprilisában kritizáltam az ügynökséget, és rá egy napra megindították ellenem a jogtalan vagyongyarapodási vizsgálatot” – fogalmazott Lakatos. 2010 decemberében megismétlődött az eset. Akkor a költségvetés vitáján Lakatos Péter javasolta az ANI költségvetésének csökkentését, és az ügynökség másnap újra megindította ellene ugyanazt a vizsgálatot, amit nyolc hónapig jegeltek. Az ANI azzal magyarázta ezt, hogy időközben változtak a törvények, és az első üggyel érdemben nem foglalkoztak tovább, hanem arhiválták azt. Sőt, tavaly decemberben már nemcsak vagyongyarapodási, de összeférhetelenségi vizsgálatot is indítottak ellene, de Lakatos elmondása szerint a mai napig nem közölték vele, hogy miben áll az összeférhetetlenség. Visszaélés „Az ANI működését szabályozó törvény kimondja, hogy ha az ANI különözetet talál a vagyonnyilatkozatban, akkor magyarázatot kell kérjen tőlem, amit az ügynökség nem tett meg, ehelyett a sajtóban szellőztette meg az ügyet. Pedig én 2010. május 5-én minden szükséges dokumentumot elküldtem nekik, amelyből kiderül, hogy rosszul számoltak és egyáltalán nincs különbözet a vagyonnyilatkozat és a valóság között” – mondta Lakatos Péter, aki szerint az ANI nem vette figyelembe azt, hogy neki 2004-ben már volt egy 18 ezer eurós megtakarítása, és csak 2005 januárjától kezdték vizsgálni a politikus vagyonnyilatkozatát, amibe nem számolták bele a már említett megtakarítást, így jött ki a több mint tízezer eurós vagyontöbblet. Visszaélés 2 Továbbá az ANI visszaélésére gyanakszik Lakatos Péter amiatt is, hogy amennyiben az ANI arra a következtetésre jut, hogy a politikus vagyona meghaladja azt a mértéket, amennyire a mandátum ideje alatt a bevételek alapján joga lehet, akkor az ügynökség az ügyiratot az Országos Korrupcióellenes Igazgatóságnak kellene átadnia, az ANI azonban ezt sem tette meg. Ennek oka az lehet Lakatos szerint, hogy az ANI nem vizsgálja az ő teljes mandátumát, hanem csak a 2005-ös évben vélt felfedezni a törvény által megengedett tízezer euró feletti különbözetet a reális vagyon és a bevallás között. Az ANI erre a megállapítására alapozva 2006-tól kezdődően vagyonosodási szakértői vizsgálatot kért. „Ha szerintük 2005-ben meghaladta a vagyonom a bevallott jövedelmemet, akkor azt az évet vizsgálják, vagy képviselői mandátumom egészét, de az nem törvényes, hogy 2006-tól mostanáig futó szakértői vizsgálatot rendeljenek el. Én egyetértek az eljáráson kívüli szakértői vizsgálattal, de azt ne közpénzből fizessék, hanem az fizesse, aki azt elrendelte” – mondta Lakatos Péter. A volt képviselő szerint a szakértői vélemények sok pénzbe kerülnek, és az ő esetében nincs kellőképpen megalapozva az a számítás, mely indokolttá tenné a közpénzből fizetendő szakértői vélemény elvégzését. A politikai megrendelőkre vonatkozó kérdésünkre Lakatos Péter kitérő választ adott, azt azonban megjegyezte: „Nekem van egy szem házam, amit két év óta nem képes az ügynökség felmérni, miközben Elena Udreanak és Robert Negoitanak akkora vagyonuk van, hogy nem elég a nyomtató, amivel a vagyonleleltárukat ki lehessen nyomtatni.” Pap István erdon.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
